HTML

mindenmash

Szellemi felhőbodrok a valóság és fikció határmezsgyéjéről. Meg minden más.

Friss topikok

  • lucaorsolya: lehet hogy visszajön karácsonyra az ereje? jó lenne ha esne egy kis hóhóhalihó:) (2011.12.20. 14:12) December
  • mindenmash: @lucaorsolya: Hmmm... nem biztos, hogy az ilyen típusú inspirációt meg ihletet gyakran kívánom mag... (2011.11.27. 22:43) [A magány]
  • lucaorsolya: tagadhatatlanul imádlak (olvasni is) (2011.08.10. 15:05) A mai legjobb
  • mindenmash: @lucaorsolya: Köszi:D A rímek egyébként nem tervezettek voltak, csak így alakult, meglátjuk, hogy ... (2011.06.21. 12:10) Töredékek
  • Dhor: Én a szöcskéket is szeretem. De ami lényegesebb, téged még szöcskeként is szeretünk. (2011.06.15. 17:17) A tündérboltban

Linkblog

Álom

2010.10.28. 23:30 mindenmash

A kollégium már az álmaimba is beférkőzik. Emberek bukkannak fel a fejemben éjszaka és egészen fura dolgokat mondanak és tesznek.

Én pedig már egy nagyon-nagyon hoszzú ideje küzdök egy nyomorék tartalmi összefoglaló megírásával az alábbi cikkről:

http://www.poltudszemle.hu/szamok/2008_2szam/2008_2_korosenyi.pdf

Nagyon tanulságos írás, mindenkinek ajánlom. De tényleg. Ez most nem irónia.

És nagyon szeretném, ha még tudnék értelmes mondatokban fogalmazni, egyrészt mert akkor be tudnám fejezni ezt a vackot, másrészt mert akkor Judit nem gondolna rólam olyan furákat amikor elkezdek valamit és nem érem a végét. Igazán kínos.

No, Politikatudományi Szemle, itt jövök.

Szólj hozzá!

Csodálatos

2010.10.28. 14:04 mindenmash

Azt hiszem, rám a ez a középhaladó ősz sokkal erősebb hatással van, mint bármilyen tavasz. Az egyszerűen leírhatatlan, hogy mennyire jó reggel a ragyogó napsütésben lesétálni a Gellért-hegy oldalán. A sétától kimelegszik annyira az ember, hogy nincs szükség kabátra, a reggeli dugó pedig arról a sikerélményről is gondoskodik, hogy a velem egyszerre induló gépjárműveknél hamarabb érek az Erzsébet-hídhoz.

Kár, hogy utána jön az állandó szenvedés a légkondikkal. Rém lelombozó.

Most írtunk amúgy remek módszertani ZH-t. A néni igazán lenyűgöző módon szinte az összes kérdésre elmondta a választ. Bájos. Tényleg. Csak nem túl hatékony, az ő szempontjából.

A végén egyébként még meg fogom szeretni az SPSS-t. Olyan nyugtató halványkék színe van.

De most egy kis természetfotó:

http://mimikri.blog.hu/2010/10/28/rovar_glamour_makro

Úgyis mikor van az embernek manapság ideje lehasalni a fűbe és ilyeneket látni. Főleg ha a lehasaláshoz el kéne menni Dél-Amerikába vagy nem tudom, hova... (Tévedés, csak München. De akkor is.)

Sálálálálá. A hétvégén kötelező jelleggel meg kell néznem az Emmát a társadalmi szerkezet órára. Elég vicces. Csak attól félek, hogy a kellemes része a feladatnak aláássa a hasznosat és nem fogom tudni megírni azt a 2-3 szükséges oldalt...

No de most kezdődik a figyelés, szenvedés. Hossssszan.

Szólj hozzá!

Hajh élet hajh...

2010.10.27. 23:02 mindenmash

Mondta Ady Endre. Ha nem tévedek. Én meg ezt mondom:

https://www.youtube.com/watch?v=Lll-voUKiQU&feature=player_embedded

Ez most úgy tetszik. És másoknak is tetszik itt a koliban, akiknek megmutattam. Ahogy az eper januárban-ban olvashatjuk: a közös titok összeköt.

És most jöjjön Burke. Mert mi mást kezdhetne az ember magával egy olyan szerda este, ami lassan már összefolyik a kedd estével...?

Szólj hozzá!

Ha lenne egy vízilovam

2010.10.24. 20:56 mindenmash

Akkor most kötnék neki egy rózsaszín kezeslábast, nem törődve a világ zajával. Helyette a világ legizgalmasabb cikkét olvasom Anthony Giddens Sociology című könyvéből. Ha most jönne a tündér keresztanyám, azt kívánnám, bárcsak tűnne el ez a könyv a föld színéről, hogy ne kelljen többet olyanokat olvasnom, hogy... hogy... "Across Europe until very recently, cohabitation was generally regarded as somewhat scandalous". És nem kéne a politikusi pályából átszivárgó világkormányzatra vonatkozó javaslataival foglalkozni a bácsinak. Hol itt az objektivitás? Vagy az információk értéke?

De azért csinálom. Ha már ma semmi hasznosat nem tudtam felmutatni. Séta, a séta és a beszélgetés nagyon jó. Meg a színjátszós próba. Az is vicces lett. Pulóverem illata a kanapés jelenet óta erőteljesen Imit idézi, de hát nincs mit tenni.

In a 1999 study carried out by researchers at the University of Nottingham...

https://www.youtube.com/watch?v=K8Mz_kyRlWY

Szólj hozzá!

A rutin

2010.10.21. 13:12 mindenmash

Pont egy hete írtam utoljára, pont ugyaninnen, micsoda nagyszerűség.

Igazából olyan fáradt és olyan reménytelen vagyok ma, hogy ha a fejem felett az ég egy darabkája jelölné a kedvem, most valószínűleg súlyos, ólomszínű fellegek lógnának felettem.

Nem tudom, mit kéne csinálni, hogy szeressek egyetemre járni, igazán nem. Talán meg kéne találni a nekem való szakot? Talán. De nem biztos, hogy segítene.

Meg talán nem kettő felé kéne lefeküdni és ezért fáradtan kelni, de aztán elolvasni, hogy a koli többsége négykor fekszik és így is kétszer annyi kreditet csinál mint te és tudja is hogy miért nem csak úgy csinálja és ilyenkor jön a válság. És a legegyszerűbb feladatokat is képtelen leszel megoldani mert csak ülsz és nem csinálod.

De ebből ennyi most elég is lesz. Tényleg.

Szóval tegnap színházban voltam a Nemzetiben pár kolissal, egy nagyon-nagyon-nagyon kedves lánnyal, egy sráccal. akinek fizikai tökéletessége a gólyatábor első pillanatától mély gátlásokat ébresztett bennem, de tegnap ez végül egészen feloldódott (ugyanis a srác le akart inteni egy buszt 11-kor és nem sikerült ráadásul egy jó adag félreértés keveredett a dologba a buszsofőr és az ő részéről. Szomorú, hogy az kell, hogy az emberek valami egészen nevetségeset kell csináljanak ahhoz, hogy elhiggyük róluk, hogy emberek...) Emellett volt még egy lány, akivel csak arról sikerült beszélgetni, hogy milyen a cipőinek a sarka általában. No. Az nagyon érdekfeszítő volt.

A darab címe amúgy Pánik volt. Nagyon örülök, hogy elmentem, volt néhány nagyon jó pillanat és ötlet, meg volt néhány elég rossz megoldás, de hát hol nincs ugye...? Elgondolkodtam, hogy mikor is voltam utoljára színházban, és hát nem a Veresben...?:D

Szóval Pánik. Átérezhető, nem túl bíztató darab. Abban se vagyok biztos, bár gyanakszom, hogy a végén a három szerepőből kettő meghal, a harmadik által. De ez tényleg nem biztos. Kicsit elkalandoztam éppen, és hopp, már vége is volt.

Utána elmentünk teázni. Az nagyon kellemesre sikeredett, a Vörös Oroszlánban voltunk. Üldögéltünk, beszélgettünk, csak az zavart, hogy nagyon olyan hangok jöttek, mintha eleredt volna az eső, és akkor ne jaj de rossz hogy elázunk amíg hazaérünk. De kiderült, hogy igazából csak a beltéri csobogós szökőkút adott ki esőhangokat. Mit mondjak. Ha egyszer teázót nyitok, tuti nem lesz benne szökőkút.

Ha lenne egy tündér keresztanyám, akkor biztosan nyugalmat kérnék tőle, teljesíthető időbeosztást és érdeklődést, meggyőződést és elöteleződést amellett, amit csinálok. De lehet, hogy azt mondaná, hogy ne túlozzunk, még nincs karácsony, és adna inkább egy pónit. Vagy egy báli ruhát. Vagy egy szőke herceget. Vagy csak megcsinálná a hajam. Nem tudom.

Két perc múlva kezdődik az óra és érdekes módon még senki sincs itt. Nem lenne rossz, ha ez a kedves duplaóra elmaradna. Akkor legalább lenne időm megírni a franciaházim az automatizált házakról, ahol szenzoros módszerrel nyílik az ajtó és nincs kilincs és ujjlenyomattal működik a médiarendszer, és a kisgyerekre kamerával vigyáznak. Borzalom. És nem is tudok eléggé franciául.

Szóval minden király. Naggggyon király.

(De van, ami tényleg az. Tegnap este leszaladtam a Gellért-hegyről. Mert késésben voltunk a színházból. És dugó volt, ezért leszálltunk a buszról és gyorsabban futottunk, mint az autók:D)

1 komment

Sálállá

2010.10.14. 13:25 mindenmash

Csütörtöki extraizgi számítógépes módszertan. A tegnapi pár órás küzdelem az SPSS-szel végül meghozta gyümölcsét, elkészült a házi feladat. (Kis segítséggel ugyan - ezúton is hála és köszönet érte.)

A halántékomban lassan állandó zsibbadást érzek, valami mindig zúg a környzetemben. Tegnap ebédszünetben leültem az egyetem elé, és csak olyan öt perccel később jöttem rá, hogy tőlem pár méterrel betont törnek. Valahogy az ember úgy hozzászokik a zajhoz...

Ma reggel betértem egy pékségbe a Váci utcában, mert igen megéheztem, és odabent egy szicíliai házaspár akarta éppen megtudni, leginkább olaszul, az eladólánytól, hogy lehet gyalog eljutni a Hősök terére. Összekapartam minden halódó olasztudásomat és a ceruzámat is, amivel a térképükre berajzoltam az útvonalat. A bácsi még meg is akart hívni valamire, de az már igazán túlzás lett volna. Úgyis hosszú út állt előttük...

No, kezdődik az óra... Ideje menni.

2 komment

Non scholae sed vitae discimus

2010.10.13. 17:40 mindenmash

Ezt az elvet alkalmazva egyre több órára nem megyek be. Aztán remélem, hogy a nem bemenetel közben discimus valamit.

A mai nap, bár közelítőleg még csak a felénél tart, mégis számos pozitív és negatív élménnyel gazdagított. (Update: az egyik eddigi negatívum pont most a percekben váratlanul pozitívummá változott.) Például dacára a korai időpontnak, megfeszített tempóval csekély 30 perc alatt beértem az egyetemre. Sétáltam. És olyan jó. Ha nem lennének autók és füst, még sokkal jobb lenne, de így se kutya. Főleg ha a busznál gyorsabban megyek.

A reggel nyolcas órakezdésben az a jó, hogy mindig elmegyek a Váci utcai zenei általános iskola előtt és látom a félméteres gyereket a nálánál kétsze nagyobb gitárral, bőgővel, hegedűvel, trombitával, cintányérral. És ez jó. Meg nagyon szeretem nézni, amikor az árusok kipakolnak.

Aztán jött a megalázó English for Social Sciences. Ha a tanárnak tipikus nyelvtani hibái vannak, és az órán anyanyelvi diákok is részt vesznek, az kínos. Még inkább, ha az öt perce először látott hallgatót, Jessicát a nó rögtön le-"jess"-ezi. Izé.

Utána megkezdődött szokásos harcom a légkondival. A baj az, hogy a légkondit megszüntetni nem lehet, így lassanként az én légzésem szűnik meg. Annál is inkább, mert a szép hosszú betegségem alatt alkalmazott orrspré szerintem függőséget okoz. És ezt a kettőt, a légkondit és a függőséget összerakva az eredmény rám nézve igen-igen rossz.

Egy halálosan unalmas gazdaságszociológia utáni ebédszünetben pedig... dobpergés... Elvesztettem életem első könyvtári könyvét. Mármint életemben először elvesztettem egy könyvtári könyvet. És ez eléggé kiakasztott. Először. Már csak azért is, mert rögtön szünet után abból a könyvből írtunk ZH-t. Nagyon király lett. Óra előtt még a szép cipőmben futottam néhány kört, eredmény: ha nem is nyolc napon túl gyógyuló sérülések, de azért olyan vízhólyadgyanús állapot. (Jó, túlzok. Csak fájt.)

Szóval elvesztettem. És búsultam. De aztán rájöttem, hogy mekkora szerencsém van. (Otthagytam egy padon és úgy tűnt el...) Mert ugye elveszthettem volna a pénztárcám, személyim, bankkártyám, kulcsom, határidőnaplóm, saját könyvem, kedvenc fülbevalóm, sálam, sportcipőm (bizony, a szép cipő mellett volt normális cipőm is). Ezeket pedig az életben nem lehet pótolni, vagy legalábbis nagyon nehéz. A könyvtári könyv meg hát - ugyan. Kellemetlen. De annyi.

És itt jön az öröm. Gazdszoc szemináriumról el kellett szaladnom egy előadásra a város nem oly közeli pontjára, és mire visszaértem a koliba és megnéztem a könyvtár honlapját, valaki már visszavitte a könyvet. Gazdaságszociológia szöveggyűjtemény, végül is ki akarná ellopni és megtartani, igazán...

És most mindjárt nekiállok tanulni. SPSS, francia prezentáció és szövegértés (a gondolat, hogy felsőfokú csoportba kerültem, továbbra is csendes álmélkodással tölt el...), és a Society&Arts esszém befejezése. Ma egy beszédet hallgatva rájöttem, hogy hirtelen nem is tudom, angolul vagy magyarul értem. Fura volt.

Ja, és megvan a napi két jó cselekedet is. Adtam algopyrint az egyik lánynak, aki majd összeesett a fejfájástól, és vettem egy szendvicset Máténak, aki ma még csak egy kanál mézet evett. Nem szeretném, ha anorexiás lenne. Sokáig okozott konfliktust bennem, hogy csak nem olyan sokkal magasabb nálam és nem magasodik fölém, nem szeretném, ha már a csuklóm és kétszer akkora lenne, mint az övé...

Louis Armstrong, segíts az SPSS-ben. Biztos tudod, hogy lehet szórást számolni.

(Ja, és kéretik ezt a videót:

https://www.youtube.com/watch?v=NwyRNEATGpU&feature=player_embedded

Ezzel a zenével megnézni:

https://www.youtube.com/watch?v=kmfeKUNDDYs)

És most már tényleg DISCIMUS!

Szólj hozzá!

Végül is nem lehet minden tökéletes

2010.10.12. 09:40 mindenmash

De néha a dolgok köremailt indítanak, hogy aznap nem viselkednek jól, egyezményesen. És akkor szívunk. Néha annyira megtetszik nekik a nagy hatékonyság, hogy a rosszul viselkedési egyezmény kiterjesztik... két, három napra, egy hétre, tovább(?). De majd megunják, nem?

https://www.youtube.com/watch?v=3TqJa0RZOUc&feature=player_embedded#!

A permanent trade organisation was not created until 1994, and so for four decades the interim GATT continued to exist as an arrangement among 'contracting parties' backed up by a very small secretariat based in Geneva and a minuscule budget.

Szólj hozzá!

Nálatok laknak-e állatok?

2010.10.10. 11:12 mindenmash

Mert nálunk tegnap este óta igen. Bizony. Van egy kutyánk. Egészen kicsi, de annál hangosabban nyüszkölő, és, bár a vélemények még eloszlanak egy kicsit, leginkább talán a Trisztán névre fog hallgatni. A Balambér vagy a Töhötöm jobb lenne, de elvileg két szótagú nevet kell adni egy kutyának. Ahl született, ott Flauber-nek hívták. Ehhez képest nem tudom, hogy lealacsonyodás-e a Trisztán... De tényleg olyan szomorkásan tud nyüszíteni. Úgyhogy ma intenzív tanulás helyett megmutattam neki a kertet és elődje házát, ahol majd ő is lakni fog, ha elég nagy lesz.

Szóval ennyi. És most írok egy nyolc oldalas házi dolgozatot Toni Morrison The Bluest Eye című Nobel-díjas regényéről, E. H. Gombrich Psychology and the Riddle of Style című írása fényében. Vagy legalábbis elkezdem. És addigis NEM hallgatom ezt:

https://www.youtube.com/watch?v=pquhYpGHrlw&ob=av2n

Pedig amúgy gyakran hallgatom. Főleg, ha süt a nap és már alig van bedugulva a fülem...

11 komment

Mitől lesz az ember boldog?

2010.10.09. 18:56 mindenmash

Durkheim szerint attól, hogy nagy az érzelmi vitalitása.

Szerintem attól, hogy kitolják a Society and Arts esszém határidejét.

Persze Durkheim vizsgálódási körét ez a lehetőség biztos elkerülte.

Úgyhogy én így vagyok boldog:

https://www.youtube.com/watch?v=pquhYpGHrlw&ob=av2n

Nyilván akkor is, ha nem minden kúl. De ma elmentem sétálni a Duna-partra (ez valami olyasmi, amire tavaly ilyenkor nagyon-nagyon vágyakoztam.) Megsétáltattam bimbózó egészségességem, meg a Magyarázatok és elméletek a szociológiában című könyvet. Ugyanis mostanában sokszor szoktam sétálás közben olvasni. Ha van időm, az egyetemre is sétálok a koliból és viszek magammal Arisztotelészt, international relations theory-t, módszertant, baktatok és a reggeli, ébredező Váci utcán menve olvasok. Úgy sincs idő máskor. Kellemes és hasznos.

Persze itt nyilván más. Mármint a Rómain. A szombati bicikliző családok és nagymamák és kutyák között némiképp furán festhettem. Viszont a racionális cselekvéselmélet ér ennyit. Nagyon célracionális a viselkedésem mostanában...

És most nekiállok a munkának.

Szólj hozzá!

A hírek ereje

2010.10.07. 16:27 mindenmash

Még mindig a könyvtári újságolvasóban. Épp most ült le elém egy srác, kezében a Magyar Hírlappal, arcán angyali mosoly, s egy boldog sóhajjal kiteregeti az újságot. Mint aki egész nap csak erre várt.

Én meg már egy órája az OÉT szeptember 20-ai ülésének történéseit olvasom mind az összes fontos napilap, hetilap és internetes portál szemszögéből. Angyali mosoly nuku.

2 komment

Újra egyetem

2010.10.07. 15:06 mindenmash

Éljen, éljen. És mivel most megyek először a koliba a héten, velem a laptop. Meg ruhák. Sőt még a szép cipőm is. Elég király. És estig velem is maradnak, mert egy okos professzor előadására megyek este (és találkozom a bátyámmal - ez is rég volt) és csak utána térek meg átmeneti, de statisztikai szempontból releváns lakomba a Gellért-hegyen.

A Corvinus könyvtár megint bebizonyította, hogy korántsem tartalmazza azokat a könyveket, melyeket tartalmaznia kéne, de hát Istenem - melyikünk tökéletes? Legalább van alkalmam építeni a kapcsolataim, miközben emaileket irogatok, hogy a magyar oldalszámoknak angolul mi felel meg (Google books, létezz magyarul!)

Amúgy a könyvtár kis üvegkalitkájában ülök és minden elhaladót látok és az előbb futottam össze a volt instruktorommal és KÖSZÖNT (de ha jobban belegondolok, az is lehet, hogy összekevert valaki mással...)

A Corvinus diáktársadalma megijeszt. Néha az oktatók társadalma is. Viszont velük kevesebb az érintkezési felület. Például ritkán esünk át egymáson a folyosón.

Egyábként a mai nap a véletlen találkozások napja - mekkora az esélye a régi csoporttársaknak, osztálytársnak, instruktornak és csobánkás táboroztatónak és bátty barátnőjének húgának egy napon? És még milyen korán van...

De most kénytelen leszek belevágni a tanulásba. Főleg, mert épp két perce köteleztem el magam a TDK-zás oltárán (nem stimmel ez a szófordulat), mindenesetre mostantól hatékonyabbá kéne tenni a tanulást.

Ja, és még egy óriási eredmény: végre sikerült magam felvetetni a szocos levlistára. Nehéz küzdelem volt a végén már kínos emailekkel, de mostantól... (Komolyan, tegnap éjjel már annyira szorongtam az egész egyetem-témától, hogy egy órán keresztül csak feküdtem és a begyulladt fülemben felerősödve hallgattam a felgyorsult szívverésem, ahogy az újabb és újabb buktatókat sorolgattam. Illetve próbáltam őket sikertelenül kiterelni a fejemből.)

De most OÉT gyűlés eseményösszefoglalót fogok írni. Bezonyám. Ide nekem az oroszlánt is...

Szólj hozzá!

Rég volt

2010.10.05. 00:03 mindenmash

Mármint hogy utoljára írtam. De mostanában az ügyek felében tornyosulnak. Aztán ha éppen nem, és lenne időm, vagy pont leteszem a vértet és a pajzsot-kardot a nagy intellektuális hadviselésben, akkor már teljesen kiszárad az a valami, amiből táplálkozva valami említésre méltót írhatnék ide. Most sem tudom, mennyire lesz említésre méltó eme írás. Ma nem történt túl sok izgalmas dolog, a doktor néni például megnyugatott, hogy nem én vagyok ám az egyetlen visszaeső torokgyulladásos és fülgyulladásos. Szóval csak átlagosan vagyok rosszul nagyon. Utána ezen itthon szenvedtem egy kicsit, majd belemélyedtem a tanulásba. Mármint abba a véget nem érő papírhalomba, mellyel a tudás lángját akarják táplálni lelkes tanáraim. És volt, ami nagyon tetszett is, de volt, ami tömény szenvedésnek bizonyult. Közben mindenféle nagy tervek és elegáns megoldások sorakoznak a fejemben, hogy hogyan tudnék minden erre a félévre tervezett dolgot kivitelezni. Interjúalanyt gyűjtök, projektmunkát és TDK-t tervezek-szevezek, tanárokkal levelezek (brrr...), hogy miért nem tudok bemenni az órájukra.

De persze a legfontosabb: a hétvégi Eper januárban előadás. Az nagyon jó volt. Leszámítva, hogy, bár terveztem énekelni, nem tudtam. De egyébként remekjó volt. Azzal együtt, hogy nem bánom a hétvégéim hirtelen felszabadulását.

No jó. Igazából a fáradtság erősebb, mint az elszántság. (Ősz. Mostanában egy csomószor eszembe jut Berlin és az ottani emberek és a valószerűtlen messzeség, ahova kerültek. Ma váltottunk egy gyors levelet Varral, aki épp Jerevánban van. Fura. Belegondolni. A múltkor meg az volt a fura, hogy Cicerót olvastam és belém hasított, hogy ez az illető tényleg több száz évvel ezelőtt ott ült a Forum Romanumon és írokgatta a dialógusokat, az előtte pár száz évvel élt Platón mintájára. A történelem képtelen valószínűtlensége. Talán így nevezhetném az érzést.)

Ha lefekszem, vajon elmúlik a fülfájás...? Nem hiszem...

És egy régi klasszikus:

https://www.youtube.com/watch?v=YErXozSHW9w

Szólj hozzá!

Ha lehetne egy kívánságom

2010.09.29. 23:29 mindenmash

Eltörölném a két hasábos oldalt.

A világ leglehangolóbb dolga.

Szólj hozzá!

A napi hülyeség

2010.09.28. 23:28 mindenmash

Mit mondhatnék? Tegyél be úgy mosást, hogy pont azt a farmert felejted ki belőle, ami miatt az egészet ma csinálod meg... Brrr...

Egyébként lassan már annak sincs értelme, hogy felírjam a tennivalóim, mert elég átvezetni az előző napokról elmaradt elemeket az egyre zsúfoltabb naptárban. Olyan szépen megfér egymással a "könyvet elkérni", a "TDK megbeszélés", a "mosás", a "joghurtot venni" és a "lepedő színjátszóra", hogy csuda. Ez persze csak egy rövid kis ízelítő volt.

Fura. Annyiszor megijedek, hogy mindjárt minden kicsúszik a kezeim közül, de aztán vagyok egy kicsit egyedül (és könyv, jegyzet nélkül) és akkor megnyugszom egy kicsit. Meg lezuhanyzom, hajat mosok... Félelmetes, hogy ezek a dolgok mennyire hathak a lelkiállapotra.

Ma Lucával sétáltunk egyet és végre megértettem, pontosan hogyan is kapcsolódik egymáshoz a Szadabság híd, a Gellérthegy és a koli épülete. Mármint ha nem akarom megkerülni a hegyet. És csodaszép őszi idő, annyira, hogy még egy utolsó ujjatlanos napot tartottam, annak ellenére, hogy esőt jósoltak.

Hogy csinálták régen a tanítást az egyetemeken? Akkor is ennyit kellett olvasni?

Most megyek is. Nincs jobb annál, mint hogy kedd éjjel szociológiai módszertant olvasson az ember, miközben a szél odakint baljósan fütyül. Szerencse, hogy én itt vagyok ebben a jégveremben... De legalább szél nincs.

Au revoir! (Átmentem az emelt franciacsoportba. Én, az én két éves franciatudásommal. Jó lessssz...)

És rájöttem, hogy a Carla Bruni számban a "chagrin" nem ösvényt jelent, mint hittem, hanem bánatot. az ösvény a chemin. Nem mindegy.

És még egy utolsó. A szobánkkal átellenben pont egy ilyen beugró van hűtőkkel meg mikrókkal. És az igencsak vicces, hogy innen hallom a csilingelést, mikor valaki éjfélkor még úgy dönt, gyorsan melegít magának egy kis töltött paprikát... Vagy bármi mást. Egy kis csemege.

(Hoztam tányért a koliba! Egy lépéssel közelebb a kiegyensúlyozott táplálkozáshoz. Kisvakondos lapos- és mélytányér. Kár, hogy nincs senki, aki megetessen.)

Bocsánat, Bartus úr, jövök már!

3 komment

Gyorsan még ma

2010.09.27. 23:56 mindenmash

Ma JógaNorbin lila póló volt. De cserébe a szánk nem mostolygott rá a szívünkre és a színünk se mosolygott vissza.

Most sajnos nincs sok időm írni, mert Émile Durkheim Öngyilkosság című könyvéből olvasom el a legjobb részeket. Anómiás, egoista illetve kozmikus indíttatású öngyilkosság. És aztán házit írok belőle. Ha addig ki nem nyírom magam. Hétvégén nem sikerült túl sokat aludni.

(Én egyébként az anómiás öngyilkossághoz állok a legközelebb. Az élet kiszámíthatatlan, a folyamatos változás elbizonytalanít és elvesztem a viszonyítási pontokat.)

Szerencse, hogy nem vagyok az az öngyilkos típus.

No de most inkább a végére járok.

(Olyan fura. Az ECLA most kezdődik el és hallom a volt évfolyamtársaimtól néha a hírmorzsákat, hogy megvan még a Platanenstrasse és ott csücsülnek ugyanazok a tanárok meg minden... Mintha egy másik galaxis és időszámítás lett volna a tavaly.)

Durkheim te drága!

Szólj hozzá!

Mi az, amiről először mondasz le?

2010.09.21. 19:59 mindenmash

Ma logika órán a koliban a bácsi (persze) saját magáról kezdett beszélni, hogy ő tréningeket is szervezett, de a válságok idején ugye először a cégek a tréningeket mondják le, utána a felvételeket állítják le és a végén kezdik el elküldeni az embereket.

Az Anna nevű cég először a szabadideje sokoldalúságát mondja le (nem ír blogot és nem olvas könyvet, mert helyette ügyet intéz), utána csökkenti az alvásra szánt időt, végül pedig leépül. Ő maga.

(Csak azt nem értem, ha már a hatékonyságnál tartunk, hogy a cég miért döntött a betegség-projekt megpályázása mellett. Ugyanis megnyerte. És piacvezető. Csak a projekt kivitelezése egyáltalán nem költséghatékony, az időigény se optimális, ráadásul a jövőt illetően is kétségek merültek fel.)

Egyébként a logika órával megkezdődtek a kolis kurzusok, és majdnem folytatódtak is, azonban az első nemzetközi kapcsolatok óránk rögtön el is maradt. Viszont amíg még azt hittük, hogy lesz, addig a már tavaly is kolisok rémtörténeteit és bíráló, nem annyira konstruktív megjegyzéseit hallgathattuk Judittal a kollégiumi élet szépségeiről. És igaza van Juditnak, kicsit olyan, mintha valami kísérlet részesei lennénk. Vagy konkrétan a Kísérletnek. Lehet, hogy javasolni fogom, vegyük fel az itteni filmklub műsorába... Hátha magukra ismernek és még most leállítják a kísérletet, mielőtt eldurvulnak a dolgok.

Amúgy minden rendben. A lábam ugyan fázik és a fejem fáj, viszont a kettő között nagyjából rendben vagyok. És az egyetem úgy többé-kevésbé érdekes. És az itteni emberek is úgy többé-kevésbé szimpatikusak. A berlini élet fura tükörképeként élem meg most a helyzetet - az ECLA uralja az életed, vagy a GNFH. Meg itt is ugyanúgy az énekkar és a jóga lesz az, amikor az agyam kikapcsolom. És ugyanúgy angol nyelven fogunk színdarabot próbálni (lehet, hogy Agatha Christie Egérfogóját... Vagy egy Harold Pinter darabot, amit ha nem itt, akkor színjátszóval nagyon szívesen megcsinálnék, mert iszonyú hangulata van...)

Egyébként a jóga tegnap egy haláli élmény volt. Egy viszonlag alacsony, de tökéletes tesű srác tartotta rózsaszín pólóban (ez persze éles ellentétben állt a Spok-os hadvezértermészetű nénivel, aki inkább kifacsarta az ízületeidet, semhogy lustálkodni hagyjon), és folyamatosan ilyen dumákat nyomott, mint hogy "érezd, hogy gondolatban rámosolyogsz a szívedre és a szíved visszamosolyog" meg hogy "és most lazítsd el a bélrendszeredet". Emellett viszont a gyakorlatok jók voltak meg az egész nem volt nagyon drága, úgyhogy Norbival jobb lesz megbarátkozni. A picisége és tökéletes teste és rózsaszín simulós pólója és fura dumái és csakrái ellenére.

Tennivalók addig is a közeljövőre: olvasni, és olvasni és fénymásolni és olvasni és szövegkönyvet szerezni és meggyógyulni és fogadóórára menni és hajat mosni és kitakarítani és találkozni és kiselőadást gyártani és tárgyat elfogadtatni és nyelvvizsgabizonyítványt kikérni és... majd biztos akad még valami.

Ennyi.

3 komment

Darabkereső vadászatom legjobbja

2010.09.16. 17:33 mindenmash

"Scripts by Sid River

The following scripts are all available to download and use. Read the blurb and see if they are of any use.

WARNING: ONLY DOWNLOAD IF A SENSE OF HUMOUR IS AVAILABLE!

 

To download, just click on the download link and a .pdf copy will magically appear. Then you can save it, print it or just throw orange peel at it. If you can't read it then you need to dowload a pdf reader such as Adobe reader (every home should have one!)."

Erről most nem írnék semmi mást. Megyek még keresgélni.

Ó, és a link, ha valaki kíváncsivá vált:

http://bytheriverside.co.uk/downloads.aspx

Szólj hozzá!

Már kedd is van

2010.09.14. 19:39 mindenmash

Két napja egyetem. És igazából nem oly rossz. Sok az óra, az igaz, de eddig egészen kellemes volt. Csak olyan tanárok voltak, akik jóindulatúan olyanokat mondogattak, hogy megértik, ha nem olvasunk el mindent, meg hogy van megajánlott jegy, meg ilyesmik.

Szóval van remény. Már csak a kolis órák időpontjának, vagy egyáltalán a nevének kéne kiderülnie.

Egyébként meg kezdem felfedezni a környéket. Megvan a Match, ahol lehet bevásároni, meg az eldugott kis elektronikai bolt, ahol kaptam hosszabbítót. Tudom, mit veszek fel holnap az évnyitón és tudom, honnan töltöm le a jövő heti, lassan száz oldalt meghaladó olvasnivalót. Tudom, hol a jógaterem, ahol ma este énekkar lesz. (Eddig mintha valami modern Villon-vers lenne. Mindent tudok hát, drága Herceg, tudom, mi sápadt, mi ragyog, tudom, hogy a férgek megesznek, csak azt nem tudom, ki vagyok. Bezony.)

Megkerestem az ösztöndíjkiadásért felelős szervet és hamarosan folyósítják a járandóságom. Kivettem a könyvtárból könyveket. És találtam darabot a GNFH projetfeladatához. Igaz, hogy annyira nem csodálatosan vicces, de elmegy. Csak meg kell húzni. Somerset Maugham: The Circle. Merthogy ezt fogom én angolul megrendezni. Végül is egy félévre két darab nem is elég.

Egyébként meg hallgassatok zenét.

https://www.youtube.com/watch?v=yhuPiBZHvLE

És nézzetek képet.

http://www.masters-of-photography.com/S/salgado/salgado_sheepskin_full.html

És most megyek és ügyintézek még egy kicsit. Aztán majd éneklek. Csók!

 

Szólj hozzá!

Fejlemények - röviden

2010.09.10. 13:35 mindenmash

Váratlanul alakuló, de mozgalmas napoknak voltam tanúja az utóbbi időben. A váratlanság ténye kiterjedt találkozásokra például. Ugyebár van a kötelező adag ismerkedés, mely akár meg is feküdheti az ember gyomrát. Csapatépítés. Névtanulás. Ilyesmik. És van a soron kívüli. Ide tartozik például az az eset, amikor éjfélkor az ágyadban olvasol és egyszerre kopognak. De nem ám a bejárati ajtón, hanem a teraszajtón. Srác dörömböl. Helló szia bemutatkoznék, (névre nem emlékszem), kolis vagyok és... igazából nagyon szívesen beszélgetnék most veled de inkább... beengedsz? Mire én félreállok az ajtóból, ő keresztülvág a szobán és a másik ajtón távozik a folyosó felé.

A földszinti szobák örömei.

Amúgy ami tegnap volt még: Kata meglátogatása a Pinty utcában. Ez teljesen olyan volt, mint valami jutalomutazás. Az 59-es villamos útvolnala inkább tűnik valami kirándulócsoport számára tervezett úthoz mint BKV-s csodához, úgyhogy nem is olvastam, hanem csak nézelődtem. Kata sürgő-forgó háziasszonyként mutatkozott be, a felnőtt lét öles léptekkel közeledik.

Utána következett a kolis, közepesen jól megrendezett ismerkedős félután. Nem ám felvágásból, de néhány játék egy csöppet jobban is levezényelhető. Persze az is lehet, hogy nevelőtanárunk személye az, ami eléggé taszít ahhoz, hogy konstans kényelmetlenül érezzem magam az általa szervezett programokon. De szerencsére egy csomó kellemes csalódásban volt részem, ahol fény derült a látszat és a valóság közötti diszkrepanciára.

Este pedig Borfesztivál a Csobánkás csapattal a várban, Viritomi váratlan felbukkanása, Ghymes koncert, borozás, és fél 2-re rómaifürdői megérkezés.

És most irány a Balaton. Gólyatábor. Ideális idő. Éljen.

2 komment

Újra itt van...

2010.09.06. 21:39 mindenmash

És tudom, hogy hanyagoltam az egészet, és hogy egy-egy kósza látogatón kívül a kutyát sem érdekli, hogy mit csinálok ezen az oldalon, de azért belevágok. Merthogy újra itt van a szeptember, és én újra itt vagyok egy ismeretlen szobában, egy ismeretlen emberrel, várva sorsom jobbra fordulását.

Szakkollégium. Csak arra vigyázzak, hogy ide ne írjam a nevét, nehogy a Google a hivatalos honlap után a blogomat dobja ki másodiknak. Szóval a helyet nevezzük Gellérthegyi Nagy Fehér Háznak. Röviden GNFH. Nagyon talányos. Persze lehet, hogy túlbonyolítom.

Szóval itt vagyok. Beköltöztem, félig tegnap, félig ma. Most fogok először itt aludni, tegnap még otthon voltam, vittem magammal a kis papírlapot, amire azokat a tárgyakat jegyeztem fel, melyek az életem bearanyozásához (vagy fenntartásához?) szükségesek. Így a tegnapi rakományhoz tartozott többek között: paplan, párna, ágynemű, fogkefe, fogkrém, bögre, kanál. Most ennyi jut eszembe, de biztos több volt, mert szerencsétlenkedtem egy sort a villamoson. Mármint villamosokon. Mármint HÉVen és villamosokon. És most az élelmesebbek máris kitalálhatják, hogy a GNFH valójában micsoda lehet. De ez nem baj.

Ma este abban a szerencsében részesültem, hogy Édesapa elhozott a második adag rakománnyal: pokróc, ruhák, kislámpa, villanykörte, WC papír, zsebkendő, szappan, kulacs (az előző rész tartalmából: a Spok kulacs), papucs, internet-kábel... A sort még folytathatnám. Nagy eredményként könyvelem el, hogy máris fakasztottam internetet, mégpedig az íróasztalom mögötti falból. GYőzedelmi kiáltás. Így hát most rajtatok, arctalan és számtalan, inkább csak képzelt tömegek, töltöm ki bizonytalanságom összes... hogy is mondjam. Szóval, úgy próbálom mérsékelni a meleg családi fészekből önkezűleg való kirángattatásom okozta megrázkódtatást, hogy több soron át tartó körmondatokba zokogom bele fájó szívem talán kissé körvonaltalan, ám annál erőteljesebb bánatát.

Lehet, hogy újra kéne olvasnom a tavaly ilyenkor krónikáját és összehasonlító elemzést végezhetnék. Az ECLÁ-n úgyis olyan jól eltanultam a close text readinget.

Egyébként remélem, nem lesz túlságosan közhelyes mindaz, amit innentől írni fogok. Tavaly megvolt az az előnyöm, hogy igazából meseországról írtam. Mármint nem fenyegetett az a veszély, hogy bárki összeveti a valóságot a leírtakkal. Most azonban a legtöbben majd tisztában lesztek azzal, hogy hogy is néz ki egy budapesti kollégiumi szoba, vagy milyen az élet egy ilyen helyen. Vagyis most arra kérlek titeket, hogy tegyetek félre minden előítéletet és tapasztalatot és friss szemmel tekintsetek arra, amit elmondhatok.

...

Itt közben telt-múlt az idő, lassan közeleg a holnap. Viszont én úgy döntöttem, regélek még egy kicsit. Szobatársam, Judit már nyugovóra tért, így csak halkan pötyögök a sötétben. Közben egy aggodalmammal viaskodom. Mert az igaz ugyan, hogy Judit aranyos kedves lánynak tűnik Békés megyéből, de az is igaz, hogy korábban érkezett a szobába, mint én és elfoglalta a jobb oldalt. Mármint azt, amin nem hűz keresztül a huzat. Én meg, aki még mindig a szigligeti középfülgyulladás és megfázás maradványit hordozom, amúgy is huzatos fejemmel kifejezettem érzékeny vagyok az ilyesmire. És ez egy ritka rosszul szigetelt kis szoba.

Mert amúgy kicsi is, és ezzel megint csak nem mondok semmi meglepőt, gondolom. De úgy kicsi, mintha egy csöppet Hófehérke lennék benne (nem, a bőröm nem fehér, mint a hó, a hajam sem fekete, mint az ében és az ajkam sem piros, mint a rózsa), viszont Hófehérke érezhette így magát egy csöppet, mikor belépett a törpék házába. A lábam épp csak hogy nem lóg le az ágyról, pont végigérek. Kérdés: mit csinálnak a fiúk, illetve a 170 centi feletti lányok?

Nem tudni.

Szóval koli. (A huzat egyre rosszabb. Itt tenni kell valamit, de mit lehet tenni? Ó jaj. Üdvöz légy, egy évre előre szóló folyamatos fejfájás...)

Igazából kissé fáradt vagyok. És bizonytalan. De talán kicsit bizakodó. És talán most egy kicsit elhiszem, hogy ez az év megcsinálható. Ahogy Churchill is mondta, „Nem ígérhetek mást, csak vért, gyötrelmet, könnyeket és verejtéket", de talán túlélhető. Meglátjuk. Csak ez a fertelmes versenyistálló-szag ne lenne idebent. Meg az előre elénk állított "most kell választanod, a kollégium mindenek felett" hozzáállás.

Nekem nem csak kollégiumom van.

Hála a jó égnek.

És most nyugodalmas jó éjszakát. El ne felejtsem gondolatban megszámolni a sarkokat.

6 komment

Süllyedőben, emelkedőben

2010.07.05. 12:02 mindenmash

Kányádi Sándor.

No mindegy. Szóval azt akartam írni, hogy már itthon vagyok egy ideje, az is igaz, hogy telezsúfolt napokkal és annak hiányával, hogy le tudjak ülni szusszanni egyet. Mindjárt indulok táborba.

Szerettem volna valami lezárást írni a nagy utazásomról Berlinbe, de eddig még nem volt időm. És lehet, hogy egy hét múlva, mikor hazajövök, már annyi új emlék telepedett rá a régiekre, hogy bele se vágok. A legtöbbetekkel, akik ezt olvassátok, úgyis találkoztam szombaton a pincében (ezúton is köszönet a remek hangulatért és a rettenthetetlen reggeli takarítócsapatért:D).

Igyekezni fogok még egyszer írni valami hosszabbat, valami elköszönőt, vagy nem tudom. Majd kiderül, mi lesz ennek a blognak a sorsa.

Most viszont sürgősen megkeresem a termopulcsim.

Szólj hozzá!

Utolsó előtt

2010.06.29. 09:43 mindenmash

Ma: szoba check-out, Lars megnézi, hogy nem törtem-koszoltam össze valamit. Énakpróba. Ebéd. Graduation ceremony. Fogadás a cafeteriában. Buli. Végső pakolás. Felvételi esszé leadás. Talán alvás. Annak észrevevése, hogy holnap van. Vonathozmenés. Felülés. Haza.

Ez lesz.

1 komment

Vége

2010.06.27. 00:09 mindenmash

Megírtam, befejeztem, el ugyan nem küldtem, de akkor is. Fejem helyén lufi lenne, ha nem fájna, de mivel fáj, arra következtetek, hogy mégse lufi mert az nem tud fájni.

Háromkor végeztem, felkaptam a buszra és bementem a városba meglátogatni a sumerokat a Pergamon múzeumban. Utána kijöttem (ja, mielőtt bementem volna, vettem egy sálat potom pénzért a bolhapiacon ami egyszer csak ott termett. Ez a gyengén sajnos.) Szóval kijöttem és őgyelegtem összevissza aztán az Altes Museum előtt lefeküdtem egy padra zenét hallgatni, mert egy fazon ott játszott a folyóparton és nagyon szépen játszott és énekelt és fújdogált a szellő és mezítláb feküdtem az árnyas fák alatt valami fél órát anélkül, hogy aggódtam vagy gondolkodtam volna. Jó volt nagyon. Aztán egyszer csak észrevettem, hogy a fazon már nem németül meg angolul, hanem magyarul énekel, és ennek nagyon megörültem, mert olyan vicces volt és olyan esetleges.

És aztán gondoltam, hogy mindjárt vége az egész ittlétemnek és ezért megnézem én még egyszer a Weltuhrt az Alexanderplatzon, és odamentem, és ott is volt, és aztán elindultam hazafelé gyalog, és útbaigazítottam egy biciklis turistát, és mentem, és a kollowitzplatzi remek játszótéren összefutottam Editékkel, akik épp játszótereztek, és ez is jó volt, és ez a legjobb környék Berlinben, komolyan. És aztán Edit lánya, Anna segítségével megtaláltam a Wasserturmot, amit még tavaly tavasszal mutatott Zozi és még mindenképpen meg akartam nézni egyszer. És aztán még mentem egy csomót és láttam egy boltot, ahol faragott strucctojások voltak a kirakatban meg ilyesmik. És aztán buszra is ültem egy kicsit, de utána megint sétáltam, összesen olyan hattól fél kilencig, és ekkor követtem el az első hibám, ugyanis kivettem a könyvtárból a Hatodik érzéket, mert még soha nem láttam és nem tudom ki azt mondta, hogy nézzem meg. És megnéztem, és megint rájöttem, miért nem nézek én ijesztő filmeket, trillert, pszichót, és krimiben se durvábbat Agatha Cristinél. Mert nem jó nekem.

Úgyhogy többet ilyen nem lesz. Csöpögős romantikus vígjátékok, az igen. Ez nem. És ez még a kedvesebbik fajtából volt. És nem arról van szó, hogy most egy sarokban ülök nyüszítve, de valahol belül érzem, hogy az ilyesmire nincs szüksége a lelkemnek. Pont.

És most fejfájással, de lassan lefekszem.

2 komment

VAKÁCIÓ!

2010.06.25. 16:45 mindenmash

De hol vannak már a régi szép idők, mikor az utolsó tanítási nap egyben a szünetet és a gondtalanságot is magával hozza...

Viszont! Mai sikerélmény: életemben először szkenneltem be valamit. Az is igaz, hogy fejjel lefelé sikerült, de egyrészt a felvételi bizottsaág valószínűleg elboldogul a megfordításában (nekem sikerült), másrészt meg sikerült rögtön elküldenem a saját emailcímemre, amiért külön megdicsértem magam.

Ezzel a lendülettel ismét belevetem magam az energiabiztonságba. Mert van ennél jobb péntek délután...?

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása