Két napja egyetem. És igazából nem oly rossz. Sok az óra, az igaz, de eddig egészen kellemes volt. Csak olyan tanárok voltak, akik jóindulatúan olyanokat mondogattak, hogy megértik, ha nem olvasunk el mindent, meg hogy van megajánlott jegy, meg ilyesmik.
Szóval van remény. Már csak a kolis órák időpontjának, vagy egyáltalán a nevének kéne kiderülnie.
Egyébként meg kezdem felfedezni a környéket. Megvan a Match, ahol lehet bevásároni, meg az eldugott kis elektronikai bolt, ahol kaptam hosszabbítót. Tudom, mit veszek fel holnap az évnyitón és tudom, honnan töltöm le a jövő heti, lassan száz oldalt meghaladó olvasnivalót. Tudom, hol a jógaterem, ahol ma este énekkar lesz. (Eddig mintha valami modern Villon-vers lenne. Mindent tudok hát, drága Herceg, tudom, mi sápadt, mi ragyog, tudom, hogy a férgek megesznek, csak azt nem tudom, ki vagyok. Bezony.)
Megkerestem az ösztöndíjkiadásért felelős szervet és hamarosan folyósítják a járandóságom. Kivettem a könyvtárból könyveket. És találtam darabot a GNFH projetfeladatához. Igaz, hogy annyira nem csodálatosan vicces, de elmegy. Csak meg kell húzni. Somerset Maugham: The Circle. Merthogy ezt fogom én angolul megrendezni. Végül is egy félévre két darab nem is elég.
Egyébként meg hallgassatok zenét.
https://www.youtube.com/watch?v=yhuPiBZHvLE
És nézzetek képet.
http://www.masters-of-photography.com/S/salgado/salgado_sheepskin_full.html
És most megyek és ügyintézek még egy kicsit. Aztán majd éneklek. Csók!
