Telik a hold - lassacskán telehordjuk,
beletöltjük minden bánatunk és gondunk -
dagad, dagad, s nem értem, miért nem nyugszunk bele:
ott a sok kráter: kifolyik a holdból, mit beletöltünk -
életünk veleje.
Szemtelenül kacsint be a holdfény itt az ablakon
miközben a szívemről a felesleget vakarom.
Persze fordítva kéne lennie:
az ablakot vakarom én
a szívembe meg más kacsinthatna be.