Úgy érzem magam, mint egy kutya, amelyik saját magát idomítja, hogy üljön, ráadásul anélkül, hogy a végén csontot adnék. Azért persze a végén majd lehet, hogy megveregetem a fejem, de csak ha jól viselkedtem, egészen végig.
Mint antik bútorban a szú, utat vágott bennem a bú. Tekergett meg egy keveset mielőtt elhelyezkedett: porított reményből van a fészke, ül és már lusta rágni, végre elérte ezt a biztos pontot:a kilakoltatásról lemondok...