Éljen, éljen. És mivel most megyek először a koliba a héten, velem a laptop. Meg ruhák. Sőt még a szép cipőm is. Elég király. És estig velem is maradnak, mert egy okos professzor előadására megyek este (és találkozom a bátyámmal - ez is rég volt) és csak utána térek meg átmeneti, de statisztikai szempontból releváns lakomba a Gellért-hegyen.
A Corvinus könyvtár megint bebizonyította, hogy korántsem tartalmazza azokat a könyveket, melyeket tartalmaznia kéne, de hát Istenem - melyikünk tökéletes? Legalább van alkalmam építeni a kapcsolataim, miközben emaileket irogatok, hogy a magyar oldalszámoknak angolul mi felel meg (Google books, létezz magyarul!)
Amúgy a könyvtár kis üvegkalitkájában ülök és minden elhaladót látok és az előbb futottam össze a volt instruktorommal és KÖSZÖNT (de ha jobban belegondolok, az is lehet, hogy összekevert valaki mással...)
A Corvinus diáktársadalma megijeszt. Néha az oktatók társadalma is. Viszont velük kevesebb az érintkezési felület. Például ritkán esünk át egymáson a folyosón.
Egyábként a mai nap a véletlen találkozások napja - mekkora az esélye a régi csoporttársaknak, osztálytársnak, instruktornak és csobánkás táboroztatónak és bátty barátnőjének húgának egy napon? És még milyen korán van...
De most kénytelen leszek belevágni a tanulásba. Főleg, mert épp két perce köteleztem el magam a TDK-zás oltárán (nem stimmel ez a szófordulat), mindenesetre mostantól hatékonyabbá kéne tenni a tanulást.
Ja, és még egy óriási eredmény: végre sikerült magam felvetetni a szocos levlistára. Nehéz küzdelem volt a végén már kínos emailekkel, de mostantól... (Komolyan, tegnap éjjel már annyira szorongtam az egész egyetem-témától, hogy egy órán keresztül csak feküdtem és a begyulladt fülemben felerősödve hallgattam a felgyorsult szívverésem, ahogy az újabb és újabb buktatókat sorolgattam. Illetve próbáltam őket sikertelenül kiterelni a fejemből.)
De most OÉT gyűlés eseményösszefoglalót fogok írni. Bezonyám. Ide nekem az oroszlánt is...
