Ma JógaNorbin lila póló volt. De cserébe a szánk nem mostolygott rá a szívünkre és a színünk se mosolygott vissza.
Most sajnos nincs sok időm írni, mert Émile Durkheim Öngyilkosság című könyvéből olvasom el a legjobb részeket. Anómiás, egoista illetve kozmikus indíttatású öngyilkosság. És aztán házit írok belőle. Ha addig ki nem nyírom magam. Hétvégén nem sikerült túl sokat aludni.
(Én egyébként az anómiás öngyilkossághoz állok a legközelebb. Az élet kiszámíthatatlan, a folyamatos változás elbizonytalanít és elvesztem a viszonyítási pontokat.)
Szerencse, hogy nem vagyok az az öngyilkos típus.
No de most inkább a végére járok.
(Olyan fura. Az ECLA most kezdődik el és hallom a volt évfolyamtársaimtól néha a hírmorzsákat, hogy megvan még a Platanenstrasse és ott csücsülnek ugyanazok a tanárok meg minden... Mintha egy másik galaxis és időszámítás lett volna a tavaly.)
Durkheim te drága!
