Kányádi Sándor.
No mindegy. Szóval azt akartam írni, hogy már itthon vagyok egy ideje, az is igaz, hogy telezsúfolt napokkal és annak hiányával, hogy le tudjak ülni szusszanni egyet. Mindjárt indulok táborba.
Szerettem volna valami lezárást írni a nagy utazásomról Berlinbe, de eddig még nem volt időm. És lehet, hogy egy hét múlva, mikor hazajövök, már annyi új emlék telepedett rá a régiekre, hogy bele se vágok. A legtöbbetekkel, akik ezt olvassátok, úgyis találkoztam szombaton a pincében (ezúton is köszönet a remek hangulatért és a rettenthetetlen reggeli takarítócsapatért:D).
Igyekezni fogok még egyszer írni valami hosszabbat, valami elköszönőt, vagy nem tudom. Majd kiderül, mi lesz ennek a blognak a sorsa.
Most viszont sürgősen megkeresem a termopulcsim.
