Ma véget ért a kolis projekt. Vérrel és verejtékkel, de vége. A vicc az, hogy utólag a többség csak a jó dolgokra emlékszik, de bennem még élénken élnek a rosszízű délutánok az elmaradt próbák után, a kínos telefonok és emailek... De hát vége, és szépen ért véget. Olyannyira, hogy a társulat fele még mindig a teraszomon ül és borozik, megfelelően elérzékenyülve, hogy milyen nagyszerűek voltunk. Hogy ebből lefekvés mikor lesz, az rejtély...
Azt viszont tényleg jó volt látni, hogy az emberek a végére hogy lettek egyre lelkesebbek, és hogy élvezték a darabot meg a saját fejlődésüket. Már arról van szó, hogy jövőre mit adunk elő. Persze ki tudja, mit hoz a jövő, főleg nekem, főleg ezzel a kolival kapcsolatban. Kicsit fura is így beszélgetni a népekkel a tervekről, nem egészen és teljesen és tökéletesen őszintén...
Közben lassan eloszlott a tömeg, bedugaszoltuk a ki nem ürült üvegeket és felhordtuk a székeket a terasztól. Az est elcsitul. A békétől és nyugalomtól már csak egy forró zuhany és egy fogmosás választ el. Azt sajnálom csak, hogy nincs egy különlegesen pihepuha, kicsit már bolyhos flanelpizsamám, amit jelen helyzetben bevethetnék. Vagy legalább egy plüssmacim. És egy bögre habos kakaóm.
De nincs.
https://www.youtube.com/watch?v=cYtdQccn54I&feature=related
