Mindig van egy első, az ember igyekezzen az életét úgy intézni, hogy új impulzusokat gyűjtsön. Én például több, mint két éves corvinusos létem óta először ezen a héten vettem igénybe a menza szolgáltatásait. Meg kell mondjam, nagy megelégedésemre szolgált, hogy meleg étel jutott a gyomromba, az pedig kifejezetten lenyűgözött, hogy a tálcát futószalagra kellett tenni és magától elevezett a végtelenbe a maradék.
Na de ami ma történt velem, az annyira mókás volt, hogy Szabó Magda egyébként kitűnő társasága egyszerre kevésnek tűnt - sajnos mindig csak ő mesél és nem nagyon hallgatja meg, hogy velem mi a helyzet. Menüt kértem, paradicsomleves és rizseshús. Mondom, rég ettem már menzán, és rögtön láttam, hogy igen, a paradicsomlevesben még mindig több a víz a szükségesnél. Már épp lemondóan a második kanál forró levet csorgattam volna a torkomon, mikor egyszerre megállt a kezemben a kanál - a léből ugyanis egy gyökjel meredt rám. Nem hittem a szememnek. A Corvinuson matematikai jeleket főznek a levesbe. Óvatosan körbenéztem, hogy vajon mások levese is ilyen furcsa leves, vagy csak nekem adagoltak egy kis tudást puszta jó szándékból - kacsintott is a bácsi, amikor odatolta elém a tányért, - de nem, mindenki higgadtan kanalazott.
Utólag persze, mikor kiderült, hogy a gyökjel csak egy nagyon szétfőtt "A" betű, a többi pedig elkínzott és megnyomorított képzeletem szüleménye, akkor alapvetően megnyugodtam. Egyrészt, mert a híresztelésekkel ellentétben a jelek szerint mégiscsak gyártanak még betűtésztát, másrészt, mert eszerint ennyire elvetemült emberek, akik gyökjelet főznek a levesbe, még nem jutottak főzőpozícióba.
A paradicsomleveshez mérten a rizses hús sokkal kevesebb izgalmat tartogatott - a biztonság kedvéért még húst se igen raktak bele, nehogy valaki sokkot kapjon.
