És véget ért a színjátszó. Először a Vereses, ami a hétvégéből összesen tizenhárom órát vett el, aztán a kolis, ami csak három és fél órát a vasárnap estéből. Úgy kiszínjátszottam magam, hogy most aztán csak győzzek radírozni.
No alvás és sajnos nem no para, a halántékom közötti tér nem elég tág a belenyomott anyag elraktározáshoz, mintha vállszélességű fejre lenne szükségem. De érzem, hogy februárban nagyokat fogok aludni, mint a medvék. Addig meg csak brummogok.
