Mikor menj el:
1. Ha brit vagy, vagy ismersz sok britet.
2. Ha ugyan nem ismersz sok britet, vagy a sok brit számos ismerősét, de ismered a megfelelő embereket, akik be tudnak mutatni.
3. Ha olyan cipővel bírsz, amelyben a gondosan ápolt, de nagyon süppedős, hetek óta eső áztatta füvön tudsz járni. Nem (!) magassarkúban. Elsüllyedsz.
4. Ha az illendőségnek megfelelő ruhában (vagyis kabát és sapka nélkül) képes vagy nem fogvacogva mosolyogni és bólogatni, amikor az emberek beszélnek hozzád. Ha beszélnek hozzád.
5. Ha ellent tudsz állni az ellenállhatatlan nevetésnek, látva, hogy más, nálad magabiztosabb emberek hogy öltöznek paradicsommadárnak és sikítoznak a füvön, miközben te látod, mennyire abszurd a helyzet.
6. Ha nem zavar, hogy tartozéknak tartanak valaki mellett.
7. Ha megfelelően tájékozott vagy Ascot és Wimbledon eseményeit illetően. Különben gyengeelméjűnek néznek.
Ha a fentiek közül csak egy nem érvényes rád, jobb lett volna ki se tenned a lábad a lakásból.
A mai nap arra is megtanított, mennyire igaz barátaim, akik fél éves napszemüveges ámokfutásom alatt is szóba álltak velem, ugyanis egy hatalmas napszemüvegnek beszélni a világ egyik legrémesebb dolga.
Andrea a titkárságról azt mondaná, "Oh, dear God". And indeed. De vége, Édesapa pont a megfelelő pillanatban mentett meg az ijesztőbbnél ijesztőbb emberek köréből. Remélem, nem hoztam túl nagy szégyent senkire. Mindenesetre felavattam a Lucával vásárolt ruhám. (Nem, annyira nem éreztem magam bájosnak és nőiesnek. Legfőbb díszem a mulatságban az volt, azt hiszem, hogy az átlagéletkor felét, sőt inkább harmadát mondhattam magaménak. Valamint hogy az arcom, mint ahogy egy vadidegen coloradói nő figyelmeztetett rá, zavarba ejtően piros lesz egy pillanat alatt. Kedveskedésnek szánta egyébként a nő, ha jól értettem.)
A mai nap eredménye viszont, hogy megvan a darabból három jelenet. Vállveregetés. Lássuk, lesz-e belőle négy.
