az esti fények fellazítják az utca hétköznapi élét
a kapualjak mély kongása egymással cseréli hírét
suhanásom szellőt támaszt, mely lágyítón kap hajamba
mélyen fésül, fogak nélkül, gyermeket simít az anyja
a rímek színes lepkeként szakadnak el ujjam hegyétől
azt hiszed, ismersz? minden hangom és mosolyom is majd elévül.
Kék, piros, sárga, összekent...
2011.05.10. 23:02 mindenmash
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mindenmash.blog.hu/api/trackback/id/tr552894508
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
