Egy nagyon kedves barátnőm keltette bennem a gondolatot, mely által valójában már meg is találtam a foglalkozásom. Mondhatni, hivatásom. Polihisztor leszek.
Ugyanis mindenhez értek egy kicsit. Ha valamit mondanak nekem, megértem és megjegyzem, ha valamit megmutatnak és kérdezhetek, akkor el tudok jutni arra a szintre, hogy megismételjem a műveletet. Közepesen sportolok, színjátszom, verset fordítok és írok, elemzek, esszét írok, tesztet, néha rajzolok, közepesen vicces is vagyok, és ma a fodrász szakma kontykészítő irányzatába is betekintést nyertem.
Mivel mai fejlett világunkban a tökéletességre való törekvés úgyis a kudarc ígéretét hordozza magában, úgy hiszem, a polihisztor szerepe is átértékelődik. Mindenhez érteni, pontosítok, mélységében érteni, lehetetlen, így, ha nem akarjuk a szót, polihisztor, kiiktatni a köztudatból és gondolkodásból, kénytelenek vagyunk azt a középszer szintjén megtartani.
Ezért lehetek én polihisztor.
https://www.youtube.com/watch?v=rYEDA3JcQqw
Újabb péntek este otthon: pipa.
