Tegnap este, csekély lelkesedessel, am ezt a legevesbe se mutatva nyomtam puszit harom bator utitarsam arcara a Keletiben. Harom, ugyanis az egyik srac elfelejtette, hogy aznap megyunk es meg Olaszorszagban sielt. Ami minket illet, szerencsesen megtalaltuk a megfelelo vaganyt, kocsit es kupet es be is rendezkedtunk.
Egyebkent, csak hogy nevesitsem a diszes tarsasagot, a csapat tagja Agi, aki a szinjatszo csoportban is benne van, a lany brokernek keszul, francia kettannyelvube jart, kicsi, hatarozott, a magassarku cipoi pedig tobb, mint megfelemlitoek. Vele talalkoztam eloszor a koliban es ugy ereztem a kezdet kezdeten, hogy nem sok kozunk lesz majd egymashoz, s ez valoszinuleg igy is lett volna, ha nem o jatszana Trotter felugyelot.
A masodik bator harcos Balazs. Most hogy belegondolok, valojaban talan ot lattam meg eloszor, meg amikor a titkarsagon atvettem a szobam kulcsat. Vegtelenul derus, sokat beszelo, a kedves jofej meno kasztba tartozik. Kicsit talan habkonnyu, vagy csak meg nem talaltunk egymasra.
Vegul, de nem utolso sorban ott van Feri. Feri, akivel korabban nagyjabol harom mondatot valtottam es mondhatni, kivancsi voltam ra. Egyebkent vicces, kicsit malacszeru arca van, ezert volt ma este kulonosen erdekes szamomra, amikor a disznovagasrol kezdett beszelni.
Utazas. Es szinte megmagyarazhatatlan modon elkezdtem felni. Hirtelen raebredtem, hogy egy hosszu, felidegenekkel egyutt toltott het var ram, olyan emberekkel, akik egymast ismerik es szeretik, s ahonnan en nem csak hogy kilogok, de sem en, sem ok nem nagyon igenylik, hogy egyutt legyunk.
Es ekkor meg el sem indultunk.
Pedig ejszakai vonatozasrol ismerszik meg a jo barat.
