Otthon, édes otthon. A megszokott, zöld csíkos ágynemű és az ismerős öblítőillat köszöntött ma, mikor végre, hosszas autókázás és egy rövidre sikerült városnézés után visszaértem a hálókörletembe. (Új szó a "dorm" kifejezés elkerülése végett. Azt hiszem, legutóbb a Harry Potterben találkoztam vele, sőt, talán az az egyetlen hely.)

Családomat elhelyeztem a cafeteria fölött, holnap reggel nyolckor találkozunk a ház előtt. Ugyancsak holnap a jelek szerint két repülőtérre is ki fogok nézni, hogy előbb Nórit, majd Mátét indítsam el útjára. Nem tudom. Olyan rövid ez az idő és kapkodós annak megtervezése, hogy mit is csináljunk holnap, főleg, hogy mindenkinek más az érdeklődési köre és a sétatempója.

A szobatársam is itt van, kicsit kipirulva és kicsit túlpörögve, mert egy észt fiatalemberrel ivott egy kis vodkát. És mivel hosszas időt töltött annak ecsetelésével, hogy mennyire kicsi adagról volt szó, élek a gyanúperrel, hogy a valóság nem egészen az elmondásának felet meg.

Viszont alvás van, úgy tűnik. Holnap pörgés... Már érzem az erőt...