A technika ördöge. Az előzőek tegnap születtek, és a ma hozzátoldottakat a rendszer váratlanul törölte. Ami nem feltétlenül nagy baj, mert egy erősen dekomponált szövegtől menekültetek meg. A lényeg (ha ez a szó itt egyáltalán használható):

1. Van munkám. Könyveket fogok hozni-vinni a Staatsbibliothek-ból. Ami remek, mert még pénzt is kapok érte. Amúgy is biztos remek, de a különböző előnyöket csak hétfőtől fogom megtapasztalni.

2. Ez valóban nem nevezhető lényegnek, de mostanában szerintem az agyam olyannyira sokoldalúan és nyakatekerten van használva (passzív, bocsi), hogy már várom az izomlázat. Érzem, hogy a reggel francia utána német közben angol és néhol egy kis magyar átkapcsolások során az idegpályáimon a kis nyikkek (biosz testmese. Kékek, a fejükön kis libegő vékony szállal) folyamatosan összeütköznek és orra buknak. Néha már nem tudom, milyen nyelven szólnak hozzám...

3. Hajnali kettőkor feküdtem és fáradt vagyok. És most nyomtatnom kell. És Platónt. És minden olyan bonyolult nevűeket, akikről még nem is hallottam. Ma a teológia és fenomenológia órán a nő, Judith azt mondta, hogy nos igen, ez itt a bibliográfia, persze néhány kötetet nehéz lesz megszereznünk, de sebaj, mert nemsokára megy Oxfordba és az ottani gyűjteményből majd megpróbálja kifénymásolni. Remek, remek, remek.

Néha kétségbe vonom alkalmasságom. Aztán inkább abbahagyom a gondolkodás.

Na tényleg megyek nyomtatni. Bocsi ezért, meg a tegnapiért is.