Még mielőtt nekilátnék az előttem tornyosuló olvasnivalóknak, néhány mellékes megfigyelés.

Ma, amint a Spok felé hajtottam biciklivel, a kulcscsomóm váratlan halálugrást követett el. A gyík (mármint a kulcstartó) odáig jutott a dologban, hogy egy érdekes mozdulattal függetlenítette magát a kulcsokkal összehangolt akciótól, értsd: letörött. Pedig nagyon csinos zöld gyík, Írországból származik. A dezertőr kísérletet mindenesetre egy viszonylag korai stádiumban megfékeztem, értsd, visszaerőltettem a gyíkot a kulcsokhoz. Ja, és a csip (chip?)hez. Merthogy itt a házakba és az étkezőbe cska csippel lehet közlekedni. Szóval valójában hálát adhatok az égnek, hogy nem a csip tört ripityára (szeretem ezt a szót), mert akkor most meg lennék szorulva erősen.

A French Advanced csoportból hála a magasságos égnek átminősítenek az Intermediate-be. Vagyis most három főből új csoport alakul. Ezt hívják intenzívnek. Ma beültem az emelt órára, a dolgokat meglepően jól értettem, csak épp a magam gondolatainak kifejezésével akadtak problémák. Ja, és kicsit hülyének éreztem magam, amikor műveltségi kérdéseket kellet vetélkedőszerűen feltenni egymásnak. Ilyenkor vagyok hálás az égnek, hogy Frank Éva meglehetősen mély kapcsolatot létesített köztem és Paul Verlaine Őszi chansonja között. De hogy Messmer Lili egyetemi franciatanárom nem lett volna elragadtatva tőlem az majdhogynem biztos.

Ma is találkoztam amúgy a kedves bácsival a biciklizős órán, aki a kulacsot adta a múlt héten. Említettem, hogy haláli bajusza és szakálla van? Ha nem, most említem. Tényleg haláli.

Igazából valami egészen mást készültem írni, de nem tudom az eszembe idézni, mi volt az. Láassuk csak... Ja, igen. Pénteken bébiszittelni fogok (remek szavak), Zozi két fiára, Jancsira és Palkóra fogok vigyázni. Ami igazán remek.

Meg hát az első nappal jönnek az első élmények. Mindenkinek mondom, az Iliász remek. De most hozzá kéne látnom a csatolt anyagok olvasásához. Most. Még ha ez egy kicsit ukmukfuk lezárása is ennek a bejegyzésnek.