A múlt héten filmforgatáson vettem részt, melynek során számos tapasztalattal és élménnyel gazdagodtam. Iszonyú érdekes embereket ismertem meg, Misit, a rendezőt, aki forgatókönyvet és zenét ír, Danit, a fénytechnikust, aki mellette basszgitározik, Jangot, a nyolcéves kora óta Magyarországon élő, kicsit gyermeteg, de annál viccesebb kínai srácot, Domát, aki kamerázott és egyébként elsőrangúan szájharmonikázik és gitározik, valamint elmondhatatlan mennyiségű kabaréidézettel tudja feldobni a napod, Felixet és Danielt, a félig német, elmondhatatlanul bájos akcentusú fiúkat, Dani, mint egy bumfordi kiskutya, legszívesebben hazavittem volna, Mátét, a segédrendezőt és egyben gyakorló üzletembert (huszonnégy éves srácról beszélünk), Esztert, az angyalt játszó latin versenytáncos lányt, és a másik Esztert, aki sminkelt minket és a konyhájában művért kotyvasztott a filmhez, egyébként fotóművész. Izgalmas társaság, az első délutánon már úgy éreztem, mintha évek óta ismernénk egymást. Irgalmatlanul sokat nevettünk, közös buszozások és pizzázások színesítették a képet. A végtelenségig tudnám sorolni, mi minden történt és ki kicsoda: hihetetlen, hogy a semmi különöset nem mutató felszín mögött mindenki annyira érdekes ember... Velük találkozni már akkor is megérte, ha a film maga nem lesz olyan jó (Van rá esély...:D)
Viszont amiről írni akartam, az a fotós Eszter projektje. Egy évig minden nap készít egy fényképet valamiről, ami megfogja éppen aznap, és utána kiállítást rendez belőle. Ez az ötlet nagyon megtetszett: mennyire nagyszerű lehet visszanézni egy év távlatából, hogy milyen dolgok foglalkoztattak, varázsoltak el. Úgyhogy az az ötletem támadt, hogy én is valami hasonlóba fogok. Már korábban is hallottam arról a terápiás módszerről, hogy lefekvés előtt mondj el magadban öt jó dolgot, ami aznap történt veled. Na és az én tervem az, hogy minden nap az aznapi legjobb eseményt egy mondatban leírom és összegyűjtöm őket. Egy év múlva aztán leülök, és előttem lesz az év háromszázhatvanöt legjobb eseménye, a dolgok, amelyek a legboldogabbá tettek. Mert az ember úgyis elfelejt mindent.
Szóval ez a terv. Őszintén javaslom mindenkinek, hogy próbálja ki. És nagyon fontos, hogy ne olvassuk vissza a mondatokat - különben a hatás nem lesz olyan erős.
A projekt július tizenharmadikán vette kezdetét.
