Kedves Vulkáni Hamu!
Bocsánat, hogy így ismeretlenül zavarlak, de, mivel a sorsunk ily furcsa módon kapcsolódik egymáshoz, bátorkodtam a társadalmi konvenciókat átlépve felvenni veled a kapcsolatot. Ha jól sejtem, te is meglehetősen magányos lehetsz a hosszú úton Izlandról, ráadásul azok, akikkel találkozol, általában nem néznek rád jó szemmel. Én is eléggé magányos vagyok és gyakran adódnak szociális és kapcsolatteremtési problémáim, és én is hozzád hasonlóan idegen országban járok. Mind a ketten tudjuk, hogy ez mennyire rossz érzés, s talán egyetértesz velem abban, hogy sorstársakon segíteni szinte kötelességünk.
Most, hogy talán te is látod, mennyire hasonló a helyzetünk, arra kérlek, ne temesd be a londoni repteret, hogy haza tudjak menni ma este Budapestre és el tudjak menni a holnapi társadalomszerkezet és társadalmi rétegződés II. vizsgámra. Megértésed és segítséged nagyon sokat jelentene. Ha esetleg én bármiben a te segítségedre tudnék lenni, most vagy akár a távolabbi jövőben, nyugodtan keress meg (ha lehet, inkább közvetítők útján vagy elektronikusan), boldog leszek, ha segíthetek.
Ismeretlenül is szerető üdvözletemet küldöm és sok sikert kívánok további utazásaid során!
Anna
