Már csak azért is jó megbetegedni, mert utána olyan jó a gyógyulás. Több, mint egy hete húzom magammal azt a tompa kábultságot, amit a betegség dagaszt körénk. És ma egyszerre csak oszlani kezdett a köd. Hirtelen elkezdtem hallani a madarakat, nem csak a saját szuszogásom bedugult fülek mögött. Elkaptam az első illatot és hirtelen kedvem támadt észrevenni a gesztenyefák elképesztően dús zöldjét. Az étel íze váratlanul semmiből valamilyen lett.
És biztos vagyok benne, hogy mindezek nélkül ma a villamoson velem szemben ülő néni kék jobb és zöld bal szemét is szürkévé átlagolta volna az ízetlen betegség.
