A mai nap is tartogatott ám meglepetést. Azon kívül, hogy majdnem teljesen befejeztem a kitelepítettekről szóló kiselőadásomat és ébren kibírtam a két egyetemi órám, hazaérve pont az NK-s teremben ért a sokk.
Az elsős szakirányosok szerda délutánonként, az ideálisnak semmiképpen nem mondható hat órai kezdettel biztonságpolitikai kurzuson vesznek részt, melyet két oktató tart, felosztva maguk között az órákat. Balázzsal már többször találkoztunk, NATO-ztunk meg missziókról beszélgettünk és igazi ENSZ sapkát foghattunk a kezünkben. Ma azonban, ahogy azt Balázs előre jelezte, érkezett a másik tanerő, István.
Na mármost ezen a ponton több dolgot kell tisztáznunk. István az elképzelhető férfiszépség olyan fokán helyezkedik el, hogy a terembe belépő emberek (és bizony, fiúk-lányok hasonlóképpen, bár erről nem István tehet), először hátrahőköltek, majd hitetlen arccal a helyükre támolyogtak. Istvánnak amellett, hogy nem megvetendő fizikummal rendelkezik, gyönyörű zengő hangja van és kifogástalanul öltözködik. (Kis korrekció: a fiúk utólag közölték velem, hogy a zoknija nem volt megfelelő. De hogy a keze nagyon szép, csak valahogy mégis úgy gondolják, hogy inkább nekünk lányoknak van okunk sóhajtozni utána. Erre a kisujjából jöttek rá, valami furcsa módon.)
Maga az óra végtelenül hosszú volt és az EU biztonságpolitikájáról szólt. Láthatóan többen csak azért tettek fel kérdéseket, hogy István rájuk nézzen és kizárólag hozzájuk beszéljen. Óra után megegyeztünk, hogy jövő héten valaki le fog ejteni valamit, hogy láthassuk, ahogy lehajol. Nem semmi.
Részemről egész végig az a furcsa érzés uralkodott rajtam, ami olyankor szokott, amikor találkozom a tökéllyel. Zavar és idegenség. Arról nem is szólva, hogy István kísértetiesen emlékeztetett valakire, és csak az óra felénél jöttem rá, hogy az a valaki Takács Ákos, aki ha még nő tizenöt centit és növeszt tizenöt kiló izmot, akkor körülbelül így nézne ki.
Összességében... Összességében nagyon vicces volt a folyosón azt a hihetetlenül vicces beszélgetést hallgatni, melyben fiúk és lányok egyaránt elepedve-nyálcsorgatva idéztek fel apró részleteket István csodás valójából. És még a kompetíció tüskéje se fúródott senkibe. Nagyon, de nagyon vicces volt.
(A folyosón Mariann megkérdezte, hogy nem lehetne-e a töri szakirányon is tartani egy biztonságpolitikai kurzust.)
