Csütörtöki extraizgi számítógépes módszertan. A tegnapi pár órás küzdelem az SPSS-szel végül meghozta gyümölcsét, elkészült a házi feladat. (Kis segítséggel ugyan - ezúton is hála és köszönet érte.)
A halántékomban lassan állandó zsibbadást érzek, valami mindig zúg a környzetemben. Tegnap ebédszünetben leültem az egyetem elé, és csak olyan öt perccel később jöttem rá, hogy tőlem pár méterrel betont törnek. Valahogy az ember úgy hozzászokik a zajhoz...
Ma reggel betértem egy pékségbe a Váci utcában, mert igen megéheztem, és odabent egy szicíliai házaspár akarta éppen megtudni, leginkább olaszul, az eladólánytól, hogy lehet gyalog eljutni a Hősök terére. Összekapartam minden halódó olasztudásomat és a ceruzámat is, amivel a térképükre berajzoltam az útvonalat. A bácsi még meg is akart hívni valamire, de az már igazán túlzás lett volna. Úgyis hosszú út állt előttük...
No, kezdődik az óra... Ideje menni.
