Mit csinál Anna?
Fekszik az ágyban és Ady-verseket fordít angolra, majd elemzi őket. Tisztára mint tizenegyedikben a rettegett öt-hétoldalas beadandóban, amit a Franknak írtunk. Csak akkor jobban ment a dolog. És Heideggert se kellett belekeverni az elemzésbe.
He gives them racing, fiery hearts,
The flaming chariots of the skies.
Igazán. Ady tényleg zseni volt. És csak azt sajnálom, hogy kevés olyan szintén zseni van, aki pont olyan jóra tudta volna fordítani. Pedig úgy megmutatnám. Tracynek például.
De a legkedvencebb kedvenc, és hála a jó égnek ezt nem is rontom el elemzéssel:
A fehér lótuszok
Vén, bűnös, mély lelkemből néha
Csodálatos forróság buzog,
Mint bús mátkák éjjel sirt könnye
S ime kinyilnak hirtelen
Csúf tükrén a fehér lótuszok.
Mese-madarak arany-szárnnyal
Verik meg a tajtékos vizet
S én érzem, hogy lelkem virágzik,
Hogy nagy, szamár gyermek vagyok,
Buzgok, vágyok, feledek, hiszek.
Láp-lelkem mintha kristály volna
Naiv, szép gyermek-mesék hona
Kacsa-lábon forgó kastéllyal
És benne minden hófehér,
Tündér-varázs, édes babona.
Fehér gondolatok, virágok
Terülnek el. A sáros habok
Mintha olvadt ezüst lennének
S én pedig forrón, lihegőn
Áldott, szent, tiszta élet vagyok.
Fehér lótuszok tündökölve
Hajbókolnak a nyári Hold előtt.
Ilyenkor alkony van s fürödnek
Lelkemben a pillanatok,
Szépségek, tervek, fény-testü nők.
S végigborzol egy utca-szélvész
S én mindent megint látok, tudok.
Csikorog a láp fagyos mélye,
Voltak és ismét nincsenek
Virágim, a fehér lótuszok.
És most megyek.
