Helyette kitalálom, mivel tehetném roppant érdekessé és mesélhetővé az elmúlt pár napot. Nem mintha nem történt volna semmi... Hétvégén például abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy kedves családom kalauzolhattam körbe Berlinben. Igen kellemesen telt az együtt töltött idő, leszámítva a lábfejembe időnként belenyilalló fájdalmat. Fantasztikusan jót fociztunk, meg voltunk Zoltánéknál és jóapám megtanította Palkót szkanderezni. Tegnap mondta Detti, hogy azóta a fürdőkádban megy a szkander, mármint Jancsi és Palkó között, egészen addig, amíg az érthető erőegyenlőtlenség folytán Jancsi fel nem fordul illetve át nem gördül a túloldalára. Nem elég nagy a súrlódás.
Pünkösd hétfőn egyébként kis énekkarunk szépen (le)szerepelt a platanenstrassei templomban... Mindenki azt mondja, hogy nem volt annyira rossz, meg hogy jó tapasztalat volt, de... khm... azért jó volt, mikor vége volt. Mondjuk legalább tudjuk, hogy van még min dologzni a diplomaosztó ünnepségi fellépésünkig:D
Miután Édesapáék elmentek, először is aludtam egyet. És tegnap is becsúszott egy kis délutáni alvás. Valahogy lemerültem. Vagy csak nem hatékony, ahogy beosztom az időm. Az pedig egész boztosan nem hatékony, hogy jeges szembeszélben bringával indulok el a Stabiba. Úgyhogy hazafelé fel is raktam az S-Bahnra a járgányt. Pedig lehet, hogy hazafele pont hátszelem lett volna és csak egy vitorlát kellett volna kifeszítenem hogy a Waldstrasséig repüljek.
Mit is mondhatnék még? Lassan minden hétre jut egy esszé. A következő két kép összehasonlító vizuális elemzése, amitől már most borsóddzik a hátam. Brrr... Meg lesz egy Adyról, azt hiszem, ha sikerül rendesen és meggyőzően beleillesztenem a tanmenetbe. Meg egy evolúcióra, meg két prezentáció. És közben még motivációs levél meg önéletrajz (ez valamiért egy kicsit a végrendeletre emlékeztet. Nem tudom, miért.) Meg projektterv. De ezt legalább kitaláltam már. Most már csak a szakkoli válasza kell, hogy soron kívül is lehet-e felvételizni. Merthogy a hivatalos időpontban nem vagyok otthon... De nem válaszolnak a drága nénik és bácsik. Hejh.
Lényegében ennyi. Leonardo da Vinci vár lassan a lecture hallban. Sajnos a naplójegyzeteit félálomban olvastam, ami lehet, hogy hiba volt, de most már nincs mit tenni. Amit viszont tenni kéne, az a hajvágás. És elnézést a logiakai bukfencekért. De tényleg le kéne vágni a hajam.
