Az egész napos szellemi megterhelés alól... Attól félek, ha oldalra billenteném a fejem, kifolyna a fülemen az a kis agyam, ami még megmaradt a koponyámban...
És meg szeretném nézni a Jeux d'enfants című filmet. De nem tudom. Úgyhogy ha valaki tudja, nézze meg helyettem.
Mi is van még... Az apostol nem lelhető fel az interneten angolul, nagy féjdalmamra, mert akkor tudtam volna, miből írom a záróesszém poetry and philosophy órára. De majd kiötlök valami mást.
ÉS, ami még mókás lesz, pünkösd hétfőn esedékes az énekkar első mondhatni fellépése a Platanenstrassei templomban. Ami a nem olyan jó része ennek az egésznek, az az, hogy sorra mondják a kórustagok, hogy bocsi, mégse érek rá. Ez pedig mind a csapatszellemre, mind a teljesítményünkre káros hatással van/lesz.
Az agyam helye fáj.
