Ma egész nap csak az ágyon heverek és hol elalszom és azt álmodom, hogy nem tudok felébredni, hol zenét hallgatok és bámulom a falat, hol meg olvasni próbálok. Megdöbbentő tétlenség és megfáradtság, és nem tudom, minek tudjam be. De remélem, hamar elmúlik.
Főleg, mert az tényleg ijesztő, amikor fel akarsz ébredni, meg akarsz mozdulni és ki akarod nyitni a szemed és nem megy.
Fél óra múlva órám lesz, arra valahogy majd csak összekaparom magam. Filmet szeretnék nézni igazából, de a könyvtár zárva van ezen a héten, szóval ezzel várni kell. Ó, és hazajöttek az olaszországi menekültek, ismét megtelt a cafeteria néppel, ami egyszerre szokatlan és nyomasztó és fárasztó.
Mi lett belőlem? Valami fényézrékeny csúszómászó vagy ezerlábú?
