Igen, igen, igen, meleg van! Süt a nap, és csiripelnek a madarak és ez olyan mértékben felvillanyoz, hogy hihetetlen. Ébresztőóra nélkül keltem, és ez mindeig nagyszerű érzés. Komolyan, még az is felmerült bennem, hogy mi lenne, ah szoknyát vennék, de persze erről hamar letettem, mert nincs rendelkezésre álló szoknyám Berlinben:D

Helyette Shreket hallgatok. Jó ez így.

Reggel egyébként voltam Spokban és valami iszonyú vicces dolog történt. A hely ugye nyolckor nyit, oda is mentem nyolcra. Általában be szokták kapcsolani a kivetítőt és valami sportadó megy folyamatosan. Nahát ma reggel, nem tudom, milyen indíttatásból, de valamiféle főzőcskézős adóra esett a választás. Reggel nyolckor amúgy is furcsa a kolbásztöltésről nézni adást, meg óriáspizzák sütéséről... Egy iszonyatos hordóhasú bácsi végezte eme nemes feladatokat. De egy edzőteremben kifejezetten furán hatott a dolog...

Egyébként nagyon szeretem a reggeli öreg néniket-bácsikat. Olyan mókás, ahogy kedélyesen tereferélve ülnek a szobabicikliken, mint valami kiöregedett cirkuszi akrobaták vagy bohócok, egyenes derékkal, a nénik szépen fésült, ondolált hajjal, az egyik bácsi nadrágtartót is visel...:D És szoktunk is köszönni egymásnak a törzstagokkal meg kicsit féloldalas beszélgetéseket folytatni (némettudásom makacsul ellenáll az anyanyelvi környezetnek. De nagyon kedvesen tudok mosolyogni és bólogatni.)

Ma az egyik néni úgy indult el az egyik lábgép irányába, hátulról, mintha be akarná cserkészni. Enyhe félelem tükröződött az arcán, nyilván veszélyes vadállatról volt szó.

Hohó, holnaputaán ilyenkor már egy vonaton fogok ülni és megyek haza. Ez igencsak jó. Kár, hogy holnap francia teszt, harmadévnyi anyagból. Szóval vannak még szépséghibák az eljövendő időszakban. De valószínűleg megkapom a fizetésem két hónapra visszamenőleg, ami ugyancsak jó. Meg hát jó idő van. Ugyebár. És ez átlendíti az embert még a szörnyű utolsó Wittgenstein-órán is... Remélhetőleg.

És most megyek és elpakolom a ruháim, mert nagy itt a rendetlenség.