Mielőtt a napi rendszeres ordibálókúrámra indulnék. Bár az az igazság, hogy úgy döntöttem, koncepciót váltok és nem fogok folyamatosan ordítani. Túlzottan is kimerítő. S figyelembe véve, hogy épp most írtam meg a szombaton leadandó esszém felét, ez egy napra épp eléggé kimerítő. Meg voltam tutoriálon a rettegett Wittgenstein-esszémmel kapcsolatban, szóval egy csomó borzadás tárgyát képező cselekedetet végeztem. És továbbiakra nem állok készen.

Igaz az is, hogy voltam énekórán is, ami nagyon jó volt és mondhatni feltöltött energiával. Egy négyszólamú gospel legalsó szólamát tanította meg a néni, iszonyúan élvezem, végre valami az én hangfekvésemben, ami nem csak az alaphang megadásából áll, hanem valójában a szóló...:D És mivel ilyen lehetetlenül mély hangja senkinem sincs az énekkarban, mint nekem, hát én fogom dalolni. És következő harmadévben, ha minden terv szerint halad, a közeli templomban lehet, hogy fogunk énekelni a kórussal, hogy a puding próbája is az evés legyen és ne csak úgy magunknak dalolásszunk.

Csupa izgalom.

És a mai az utolsó Acting-próba, és holnap "előadás", még ha ez egy kicsit nagyzolósan hangzik is. Csak tizenöt perc. De állítom nektek, hogy ennél többször átrágott tizenöt perces részlet nem létezik sehol széles e kerek világon. (Most nem vagyok egészen biztos ebben: inkább széles vagy inkább kerek?)

Annyira fázom. Tiszta hideg a kezem, pedig fűtőtest a legfeső fokozaton, rajtam meg termópulcsi és pokróc. Ha ez megint egy közelgő nátha-influenza vagy bármi hasonló jele, hát komolyan vízbe ölöm magam, még mielőtt a kór elhatalmasodna rajtam.

Ohh, egyébként ma virágot vettünk Borival Timinek, akinek születésnapja van ma, a tizenkilencedik. És a buszmegálló közelében álltunk a virágos bódénál, épp fizetni akartam, mikor Timi meg öt batárja, akik most érkeztek, leszálltak a buszról. Mi meg ugye meglepetést akartunk, így hát a virágkötő néni ámuló szeme láttára bevetettük magunkat a bódé mögé egy halk nyikkanással. A néni meg nem tudta, hová legyen meglepetésében. De aztán visszatértünk, sőt fizettünk is, úgyhogy háborgó szíve megnyugodott azt hiszem...

Az én szívem pedig most kezdheti a háborgást, ugyanis ideje összeszedni magam és kimenni a fagyos utcára és át a zeneterembe és két órán keresztül próbálni ezt a nyomorult jelenetet. Ráadásul botrány lesz, mert Timi ugyen nem lesz ott (születésnap, barátok), és szerintem nem szólt senkinek...

Ajjaj.