A borús égre. Másfél óra francia tagadó mondatszerkezet-gyártás után. Ezen a lehetetlen feladaton csak a talán kissé megvetendő és szégyellendő, de mindenképpen segítséggel szolgáló Disney-mesezenehallgatás lendített túl.
Sajnos ez Platónnal már nem kompatibilis.
Szerintem a Pocahontas és a Szépség és a Szörnyeteg olyan mélyen belém ívódott már, hogy zeneterápiás célokból is alkalmazhatni lehetne nálam.
Egyébiránt holnap lesz az első magánénekórám. Ez az énekkar velejárója. Kíváncsi leszek.
