Oh, oly nehéz ez... A dolgok itt Berlinben felpezsdültek, és kezdődik az az időszak, amikor nem igazán lesz időm, se erőm lépést tartani az eseményekkel, akkor sem, ha a blogírást kiiktatom. (Barokk körmondat...? Bocsi...)
Szóval ma voltam sárkányhajózni (evezni... víz és hideg és szél és náljon esőkabát, buszlekésés, érdeklődés, nem jár a vonat, futás... odaértem), séta csurom vizesen, víztorony, gyros, és poetry night. Köszönöm, Bálint, segedelmed. Jó volt, hosszú volt, lehetne még. Már rég nem volt olyan, hogy felolvastak egy verset, és nem kellett róla egyáltalán semmit mondani, csak ülni és lenni. Én sokszor mosolyogtam magamban, olyan jól estek a szavak együtt, még ha románul vagy hollandul voltak is és nem értettem semmit. Azt hiszem, portalanítani kéne ezt a fajta élvezetet, mint a liberal education alapkövét: a haszon nélkülisget a költészetben, és a szavakba öntött gondolatok szavak nélküli átélését. Csokitorta is volt, a gyomrom azórta is küszködik vele, és hazafelé a buszon egy drakulának öltözött ember ült a közelemben. Az ifjú és még csak az ártalom árnyékát hordozó, reményteli de ugyanakkor félelemkeltő drakula, fodros ingben, szöges övvel és földig érő kabáttal. Talán csak én láttam? Ahogy a fövő vízről szóló verset (majd elmondom vagy felolvasom nektek) is láthatóan a többiek komolyan vették vagy nem vették sehogy - vajon így illetlen volt észrevenni a Drakulát a buszon?
Megkaptam ma az órarendem is - éljen, éljen! Nem tudom, hogy meg fogok-e halni, probably not, but I'll have a very hard time. Nos, ez a helyzet. Az apokalipszisos néni küldött egy levelet, hogy ezt meg ezt a könyvet kezdjük el olvasni és jussunk el minél tovább - na most azok, akik már töltöttek itt időt, állítják, hogy ez annyit tesz, hogy az egészet el kell olvasni. És Akhilleusz még mindig életben van. Kifejezetten antipatikus figura. Szerencse, hogy az istenek jól elbánnak vele - ha már egymással jól elbántak. egyébként Homérosz írt először (?) a robotokról.
"[Héphaisztosz]
...vette khitónját, vastag botját fogta kezébe,
és bicegett kifelé: szolgálók gyámolitották;
drága aranyból vannak ezek, se akárcsak az élők.
Van szívükben erő s ész, és szólani tudnak,
és őket munkára az égilakók tanitották."
Na, erről beszélek. Szerintem nem semmi, és hetedikben úgy gyalogoltam át rajta, hogy a szemem se rebbent. Már ezért megéri itt lenni. Van szívükben ész és erő és szólani tudnak.
Lassan bevégzem ezt, és tervezem, hogy a ma hallot versekből párat megkeresek - felrakok. végül egyébként József Attila került nálam terítékre, Születésnapomra, és Nemes Nagy Ágnes Amikor. Kata, emlékszel?
Amikor én istent faragtam,
kemény köveket válogattam.
Keményebbeket, mint a testem,
hogy, ha vigasztal, elhihessem.
Zárja ez a napot. Fordítani kéne. Kéne tudni fordítani.