Üljük körbe az asztalt, három majom,
a bögréből a gyümölcsöt kézzel majszolom.
A gyomromban a sangria furcsa táncra kel,
a keserédes íz már nem zavar - benyel.
Kézzel nyúlunk a tálba, nincs kanál,
a mutatóujj körme gyümölcshúsba váj.
S ahogy vérünkbe olvad az alkohol,
a szomorúság nagy, színes buborékot fúj.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
