Szervezetem tökéletesen kiszámíthatóan működik, mondhatni óramű pontossággal. Amióta egyetemista vagyok, a vizsgaidőszak kezdete előtt hozzávetőleg két héttel kitör a vész, rendszerint egy kiadós megfázásos torokgyulladás keretében. Már nem csodálkozom, semmi meglepetés, panaszkodni vagy zsörtölődni nem érdemes. Némán és megadóan veszem ki a 100-as zsebkendőt a megfelelő fiókból s az egyetlen fájó pont az, amikor a biciklimet otthon hagyva vagyok kénytelen nekiindulni a világnak.
Egy hét múlva megírjuk az utolsó zh-t számítógépes módszertanból, és véget érnek a végeérhetetlen szenvedések a képernyő és az SPSS előtt. Még az is lehet, hogy kicsit hiányozni fog. Ezért most próbálom elraktározni a következő és az ehhez hasonló mondatokat:
"A kereszttáblában lehet kilépési és belépési arányszámokat számolni, ez nagyon fontos, de én sajnos mindig összekeverem, hogy melyik melyik, most is kicsit össze vagyok zavarodva..."
A tudatlanság feneketlen bugyrai ásítanak felém.
