Ma, amikor beértem a koliba, egy Kinder-tojást találtam az asztalomon (mint utóbb kiderült, Judit figyelmessége). Nagy hamar ki is bontottam, hogy a csoki vagy az ajándék motivált-e jobban, nem tudnám megmondani. Na és mi volt a kis műanyag bigyóban?
Nem más, mint Fabri Kálmán. A hősöm. A tojásban az összeszerelési útmutatóban a következő megvilágosító sorokat olvastam: "Ki mondta, hogy az iskola csak unalmas lehet? Nézd csak, mennyi minden történik a vidám osztállyal a Nebulótúrán! Minden osztálykirándulásnak vannak unalmas pillanatai, hacsak Fabri Kálmán nem fabrikál egy bolondos masinát!"
!!!
A bolondos masina esetünkben egy felteszem, nádból és falombokból összeeszkábált repülőszerkezet, melyre rákapaszkodva Fabri Kálmán az egekbe röppen, nem zavartatva magát attól, hogy a fejének nagyobb a súlya, mint a teste többi részének (hatalmas golyófejet képzeljetek), két bárgyú kancsal kék szem tekint ránk és félő, hogy a tátott szájból hamarosan nyál csöppen a menetszéltől.
És Kálmán mindezen nehézségek ellenére mer nagyot gondolni és cselekedni és bolondos masinát eszkábálni, amivel feldobhatja az osztálykirándulás unalmas pillanatait. Kálmánt ki fogom lógatni az íróasztalom mellé, szemmagasságba, hogy a közelebb lopózó vizsgaidőszakban se felejtsem el: mindannyiunkban ott van a szikra!
(Ó, a lap hátulján szerepel az osztály többi tagja, a tanító néni, Olgi néni vezetésével: Maff Lali, Figy Elek, Termi Nándor, Ricsaj Ricsi, Csini Csilla és Ábrán Dani a bátor táborozók. A létszámból és az arcokból ítélve mindannyian súlyos problémákkal küszködnek... Olgi nénit nézve viszont még van remény. Bár lehet, hogy a kirándulás végére Termi Nándor jóvoltából kevesebben lesznek, mint induláskor, ki tudja...)
