És még azt merik mondani, hogy a nőkre kell mindig várni, hogy milyen lassúak, hogy ezt nem lehet kibírni, hogy minden egyszerű dologgal mennyit képesek totojázni.

No kérem.

Ma az Óbudai Társaskörben megnéztem a Figaro házasságát, aztán elkértem Édesanyától a hetven literes túrazsákom a kocsi hátuljából, visszaszálltam a biciklimre és a hévégi túlélőtúra teljes felszerelésével feltekertem a Gellért-hegyre. Persze mondhatja bárki, hogy rendben, de a tempóról még nem beszéltem. Akár lassan is mehettem volna ugyebár. És annak ellenére, hogy fél óra alatt letudni a fenti távot zsákkal szerintem nem rossz, mégsem erről akartam beszélni.

Hanem a kollégiumba érkezésem utáni történtekről. Betörtem a szobámba, ledobtam a zsákot, bekapcsoltam a gépet. Gondoltam, berakok valami zenét, amíg lemosom a sminkem. You've Got the Love.

https://www.youtube.com/watch?v=PQZhN65vq9E

Ugyan fontolgattam magamban, hogy két perc és negyvenhárom másodperc kevés lesz ahhoz, hogy pandából Annává változzak, kockázat nélkül nincs győzelem, nekivágtam.

És itt jön a lélegzetelállítóan érdekes rész.

Két perc és negyvenhárom másodperc alatt az ember képes lemosni a sminkjét, arcot mosni, kipakolni egy túrazsákot, levenni egy pulóvert, átcserélni a nadrágját, leszedni a másnapi ruháját a szárítóról és vállfára akasztani, sőt, még arra is jut idő, hogy gondolatban elsopánkodjon azon, mennyire gyűrötten száradt meg a ruha.

Az utolsó logikai lépést nem teszem meg, hanem az olvasóra bízom, hogy döntsön: mennyire lehet ennek tudatában érvényesnek tartani a nők hatékonyságát és gyorsaságát minősítő sztereotípiát.

És most ennek fényében remélem, hogy a holnap reggel nyolcra elkészítendő francia prezentációm és beadandóm is hasonlóan fantasztikus gyorsasággal el fog készülni.