Akkor nagyon bosszantana, hogy nem tudok magyarul, csak hegyül, egyrészt, mert a hegyek nem nagyon szoktak sétálgatni és ezért nem tudják meglátogatni egymást, így roppantul magányosan csak gubbasztanak magukban, másrészt mert majd kifúrná az oldalam a kíváncsiság, hogy ugyan miről beszélgetett, nevetett, mitől ugrabugrált és visított és kiabált és görnyedezett és pukkadozott és néha szomorkodott ma este három lány az oldalamban.
Aztán a Sziklakápolnában csak néznének, hogy ugyan mitől lett olyan nagy a huzat.
Persze lehet, hogy a Gellért-hegy a pleisztocán óta, mikor is dolomit szirtjeivel kiemelkedett a földből, kiválóan megtanult magyarul és azt a pár kavicsot, ami a lábunk elé gördült, nem a kései kirándulók vagy turbékoló szerelmespárok, hanem a magában kuncogó hegy gurította oda.
