Így megy ez, mikor "hazaérek" a koliba.
Kinyitom az ajtót, felcsattintom a folyosón a villanyt, lépek kettőt, a villódzó fényben felkapcsolom a szobában is a villanyt, ledobom a táskám és a kabátom az ágyra, lépek kettőt, lehajolok, az ágy végében bekapcsolom a hosszabbító elosztórészénél az áramot, felegyenesedem, laptop kinyit, bekapcsgomb megnyom, közben a másik kézzel felkapcsolom az asztali lámpát, lépek kettőt jobbra (ilyen hosszú a szoba), kinyitom az ajtót mert nincs levegő, egyet vissza balra és leveszem a cipőm.
És megérkeztem.
Ez a rituálé, mely gondolkodás nélkül alakult ki, máris valamilyen keretet ad kollégiumi létezésemnek. Nem elegáns, de a működéshez elégséges keretet.
Csak otthon puhább a papucsom.
