Ezt mondhatta volna ma a Szabó Ervinben a könyvtáros, amikor egy kupacnyi drámáskötetet igyekeztem kikölcsönözni a hosszú hétvégére. Megnőttem, a hajam is világosabb, rövidebb, és ráadásul ilyen rövid idő alatt... Sőt, még a nevem is megváltozott, hirtelen P. Évi lettem...
Szegény nem tudhatta, hogy én teljesen ugyanaz vagyok, aki voltam, legfeljebb a drámák iránt való vonzalmam és az a hit, hogy rám találhat a tökéletes szigligeti darab, ha adok rá lehetőséget, felülírja az elvet, hogy a saját könyvtárjegyeddel járj könyvtárba.
Egyébiránt, mit mondhatnék? Abban tényleg megváltoztam tegnap óta, hogy kissé megviselte az ülepemet az előző esti biciklizés. Meg hát magas az a Gellért-hegy. Így reggel nem volt olyan kellemes ismét nyeregbe ülni. Legurulni a hegyről már annál inkább. És persze fűtött a művészet szeretete. Úgy döntöttem, hogy ha már az egyetemi terhelés egyáltalán nem képes szellemileg kielégíteni, legalább szép dolgokat fogok olvasni és látni.
Ha mást nem is, legalább a barátaimat.
