A tegnapi focirol meg nem is sejtettem, hogy egy fergeteges este nyitoprogramja lesz.
Miutan kiemaileztem magam es konstataltam, hogy a TO-s neninek tovabbra is kisebb dolga is nagyobb annal, mint hogy a leveleimre valaszoljon, ugy talaltam, megerett az ido arra, hogy elnezzek a cafeteriaba. Ott nagy oromomre pont azokkal a lanyokkal talalkoztam, akikkel egyutt ebedeltem ez akikkel talalt a szo. Ezek Miss Szingapur, Miss Pakisztan es Miss Afroamerika, valamint April (az egyetlen, akinek a nevet is tudom) a Fulop-szigetekrol.
Nagyon jot beszelgettunk es elhataroztuk, hogy a 24-ben folytatjuk a mulatast, ugyanis nekik van valami foznivalojuk, elokeszuletkent a masnapi, azaz mai fozoversenyre.
Egy ido utan at is mentunk a dormba, s vegul April otletet kovetve ugy dontottunk, filmet nezunk nemi bor es csipsz (chips?) tarsasagaban. Meglatogattuk a Rewe-t (Jeden Tag ein bisschen besser), vettunk bort es a konyvtarbol kivettuk a Vicky Christina Barcelonat. Es elkepesztoen jo volt. Kellemesen becsiptunk mindannyian, s annal jobban hatott a film. Utoljara meg Andorassal meg Kataval es Balinttal lattam valami buli utan, agybol nezve. (Egyebkent nem beteg dolog, ahogy az ember egyes esemenyeket ugy emleget, hogy "meg XY-nal tortent", pedig az illeto nem halt meg, csak szakirottatok? Nem olyan reg fedeztem fel ezt a szokasom, hogy ilyeneket mondok, es igazan meg vagyok rokonyodve, hogy az ember tudattalanul ilyen modszerekkel tavolitja el magatol a multat.)
A film utan egyebkent nagyon eros volt a kesztetes, hogy ott aludjak a dormban, meg kolcson fogkefet is fel tudott volna ajanlani Miss Szingapur, meg a szemerkelo eso is maradasra kesztetett volna, de szerencsere tudataban voltam, hogy nagyjabol egy oraval kesobb megbannam, hogy maradtam es csak elromlana az emlek, amikor faradtan es jozanul vegiggondolom a dontesembol fakado bonyolultsagot (peldaul hogy nincs masnapra tiszta ruham es hogy hajat kene mosnom), ezert aztan elindultam haza. A villamos az orrom elott mehetett el, mert fel orat vartam, vegul egy buszra szalltam fel, rajtam kivul csak a sofor volt a jarmuvon, es soron kivul kirakott. (Erdekes, hogy milyen zokkenomentesen jottek a szamra a nemet szavak, szinte akaratlanul.)
Mellesleg rem nagy buszkesegem, hogy mennyire uralmam ala vetettem az smsiro kesztetesem. Onuralmamat semmi nem rengetheti meg. Szoktam is a vallam veregetni erte a tegnapihoz hasonlo estek utani reggelen. Sot van, hogy mar aznap este.
A mai nap kicsit unalmas volt, foleg delelott, az eloadas teljesen felejtos. Utana elmentem az Alte Nationalgalerie-be, nehogy veletlenul ugy menjek haza, hogy a kultura meg itt marad erintetlenul, de nem volt egy nagy durranas. Hazafele megebedeltem es meg fagyiztam is, egyszerre annyira megjott hozza a kedvem. Ez persze lehet, hogy hiba volt, ugyanis a delutani program suto-fozo foglalkozas volt, mint a State of the World Week betetozese. S ez az en esetemben sutemeny- es tortasutest jelentett. Jo sok edesseg, mindent meg lehet kostolni, es a vegen mar a csoki gondolatara is rosszul vagy. Ez persze senkit nem akadalyozott meg abban, hogy a fozoverseny produktumait tulekedve es egymast letiporva a szajaba tomkodje. Sokfelet foztek am, en megis ugy erzem, hogy a rengeteg fuszer helyett neha jobb a sima fott rizs.
Utolso este. Jo lenne aludni is egyet valamikor, holnap ejjel ugyanis a vonaton zotykolodunk majd. O boldogsag, o orom. De most meg party room es bohockodas. Pedig, be kell, hogy valljam, mostanra egy kicsit elfaradtam.
Es meg:
https://www.youtube.com/watch?v=4OaTaEX8Kh8
