Mert ugyebar a het cime What shall we eat? A mai program pedig onertekelesem egy alapveto vonasat kerdojelezte meg, melyet most mindjart eletek tarok.
Soha nem tartottam magam valogatosnak. Kis koromban igen, talan, de akkor sem tulzottan. Viszont aminek az elmult par napban ki voltam teve, az egyre inkabb belattatja velem, hogy igenis valogatos vagyok, csak eddig abban a szerencses helyzetben voltam, hogy nem kerultem kapcsolatba az altalam fogyaszthatatlannak titulalt elemiszerekkel.
Az ECLA az etel hetere egy kulon szakacsot berelt fel, akinek valahol Prenzlauerbergben etterme is van, s aki a nemet es a japan konyha egymasba olvasztasaval kiserletezik. Mondhatnam azt is, hogy a kiserlet balul sult el, de lathatoan egyeseknek kedvere valo ez a modi, igy talan magamban kene keresni a hibat.
Megsem hagyhatom szo nelkul azt az izorgiat, melynek ma ebedkor ki voltam teve. Megbirkozom en a kuszkusszal es barmifele husmentes vegetarianus krealmannyal (ugyanis a vegetarianizmus megvitatasa oromere nem is hagytak nekunk valasztast, hogy szeretnenk-e hust enni), de ezennel idezem, mit talaltak fel nekunk ma:
"Organic Kokaido pumpkin-vegetables with tofu and soy flakes, fragrant rice, dessert: mango sorbet with caramelised walnuts".
Ez utobbit meg zokszo nelkul megettem, bar magamtol, ha egy kis gyumolcsre vagyom, biztos nem egy szaftos mango jut eszembe. A tokszoszos csodamicsodanak viszont olyan szaga volt, hogy meg orakkal kesobb is ott lengedezett a levegoben, az organikus istallot idezve, ahonnan az organikus tragyat szerezte az organikus gazdalkodo az organikus tok termesztesehez.
Egy remalom.
S bar fajdalommal, de kenytelen voltam egy majdnem teli tanyert visszavinni. Es akkor a tofurol meg nem is beszeltem. Pedig holnap is az lesz.
Egyebkent megvagyok am. Kicsit tengek-lengek. Nem nagyon veszek reszt a nagy varosnezesben, amit a kolistarsak annira szorgalmaznak, s annira nem erzem magamban az erot, hogy elmeruljek holmi feluletes tarsalgasokban az uj ECLA-sokkal arrol, hogy honnan jottem, ki vagyok es hogy tetszett a hely tavaly. Persze neha igy is ezt teszem, s neha nem is olyan veszes, megismerkedtem peldaul Diana egyik baratnojevel, egy nagyon kedves lannyal, akivel kapcsolatban nem erzem, hogy most azonnal legyugozonek es izgalmasnak kell lennem, meg egy sraccal, akit Aumnak vagy valami hasonlonak hivnak es a beceneve Vence (egyiket se lattam meg leirva, csak burmai betukkel, igy ne vegyetek merget semmire). Vence valahogy mellem sodrodott az egyik szeminariumon es azota velunk ebedel, meg ma a filmvetitesre is egyutt mentunk. Erdekes modon kicsit olyan vele beszelgetni, mint tavaly Varral. Leszamitva, hogy ez a srac joval kiegyesnulyozottabb. (Bar most bukkant fel a gepteremben azzal a kisse atlatszo indokkal, hogy a biciklipumpat keresi, s varazslatos modon o is pont most tervezett a Spokba menni, akarcsak en. Szegeny maganyos burmai srac.)
Hoppa. Talan ezert emlekeztet Varra.
A mai nap amugy tobb udito pillanattal birt. Ide tartozott Graham vallomasa (annyira kiraly ez a nev!), hogy o emlekszik ram tavalyrol, amikor az ECLA-n volt latogatoban es ugyanazon a Da Vinci szeminariumon voltunk. Es ide tartozott az ir Dan Fenelly, aki az ir haztaji sajttermelesrol tartott eloadast. Tobb, mint egy oran keresztul beszelt a sajtrol, es latszott, hogy, tobb, mint egy oran leresztul tudna meg folytatni. Az eloadas kozben azon gondolkodtam, hogy vajon milyen lehet a baratnojenek lenni. Egyfelol nagyon vonzt tulajdonsag, hogy valaki ennyire kepes lelkesedni valami irant, masreszt kicsit ijeszto, hogy a vonzalom targya eppen a sajt. Es itt budos sajtokrol beszelunk. Kostolot is hozott magaval Dan, s eves kozben Jancsi jutott eszembe. Hogy bizony szivesen vinnek neki kostolot.
Delutan, mint mar mondtam, mozizas volt a program, a musoron Babette's Fiest. Elotte el kellett olvasni a novellat is, ami nagyon tetszett nekem, azzal a szep es lassu elbeszelo moddal, s furcsa deja vu erzesem volt kozben. Csak amikor elkezdodott a film maga jottem ra, hogy en ezt mar lattam evekkel ezelott a Veresben filmklubon, amikor szintem az eves volt a tema. De azt hiszem, a novella jobban tetszett, mint a film, nem volt meg benne a nevetsegesseg lehetosege, mint a filmben...
Tulajdonkeppen korulbelul ennyi. Remelem, hogy nem fogom a vegen banni, hogy eljottem, bar neha ez is felmerult bennem. Csak lemaradok otthon, ilyesmi. De legalabb egyvalamirol megbizonyosodtam: jo dontes volt, hogy nem maradtam itt idenre es tovabb.
Megnyugvas, beke.
