Még ha elsőre úgy is tűnik, hogy jó ötlet, mert épp hangulathoz illik, rá fogsz jönni, hogy mégsem az. Ha rossz a kedved, véletlenül se Tóth Árpádot vedd le a polcról. Ha már megtörtént a baj, akkor pedig még véletlenül se a szerelmes verseket kezdd el olvasni, mert ó, borzalom, szegény költőnek még azokba a verseibe is belekerült a "bús" szó, amikor tulajdonképpen boldog volt. Saját helyzetedből erre azt is mondhatnád, hogy ez a szegény hülye sem tudja értékelni, mikor jó dolga van...
A mai furcsa nyughatatlanságomnak esti vasalással próbáltam véget vetni. Film mellett, természetesen. Hogy miért a Titanic? Ez is eléggé ésszerűtlen. Szerencsére jó érzékkel a hajó süllyedése előtti pillanatban kikapcsoltam, úgyis elfogyott a vasalnivaló. Az utolsó mondat, melyet még hagytam elhangzani, igaz, angolul, valahogy így hangzott: "És ha megérkezünk New Yorkba, veled együtt szállok le a hajóról." Csók.
Az utóbbi pár nap lassú kínnal telt, melynek csak részbeni oka az utolsó vizsgára való készülés. Nem mintha az nem lenne nagyon is nyögvenyelős. De valahogy nem nagyon találom a helyem, és az okokat is csak részben tudom kitalálni. S ezért aztán részleges a védekezési lehetőségeim köre is.
De ma például élelmesen elmentem futni. Ez egyrészt nagyon jó volt, mert az idő gyönyörű, iszonyúan jó volt a friss levegőben mozogni, meg már olyan rég nem voltam a Duna-parton, hogy azóta volt ideje a folyónak kissé kilépni medréből. A rossz hír viszont az, hogy most mind a két taplamon akkora vízhólyag trónol, hogy egészen zavarban vagyok. Nyamvadék bőrömet egészségesre és strapabíróra cserélném... Vajon ki vágyna egy ilyen cserére?
Node van még egy nagyszerűség, ami ma rám vár: frissen behúzott ágynemű és tiszta pizsama ó igen!
