Mert lebontják a várost...
Persze ha ez igaz lenne, akkor Budapest lakossága már egy ideje téli álmot aludna. Mondjuk pár éve.
De nem ez a lényeg. Hanem már nagyon rég nem írtam, nem mintha nem gondoltam volna rá vagy nem történt volna semmi (hajaj, dehogynem történt), csak valahogy soha nem volt idő rá meg alkalom. S egyszer meg, mikor nekiültem és írtam egy csomót, ez a fránya masina megszűnt működni és törölte a mindenséget.
A vizsgaidőszak örömére hazaköltöztem, ezért aztán betegesen sok zenét hallgattam (nincs szobatárs, akit zavarnék), végignéztem a borzasztóan-hosszú-de-gyermekkori-emlékeket-idéző anime-sorozatot, ami pedig, kissé szégyenkezve írom ide, 115 részes, vizsgáztam, beadandókat írtam (többek között a Büszkeség és balítélet egy részletének, Mr. Darcy levelének logikai elemzéséből - most majd tényleg kiderül, van-e a tisztelt tanár úrnak annyi humorérzéke, mint amennyit órán mutatott).
Már csak három vizsga lóg a levegőben, ami végül is jó hír, a rossz viszont az, hogy lemerült az elemem és nincs erőm tanulni, pedig a háromból kettő jövő héten lesz.
Egyébként csak szerintem furcsa, hogy a Rádai (y? Úgy megyek el a világ mellett, mintha ott se lenne...) utcában a külföldiek kedvéért ez a kiírás szerepel: "paprikash"? Persze passzol a blogcímhez, meg is jegyeztem rögtön...
S hogy mi minden történt, mióta nem írtam? Karácsony volt, előtte angyalkodtam, ajándékokat válogattam, megbetegedtem és meggyógyultam, úgymond buliztam, de ezt nem szabad ám túl komolyan venni, ohh, meg még volt a szilveszter is - kíváncsi vagyok, mikor veszem magamnak a bátorságot, hogy ténylegesen ágyban és pizsamában és kakaóval töltsem december 31-ét és korán lefeküdjek. Egyszer jó lenne. Viszont most fordult elő először, hogy még lefekvés előtt kitakarítottunk s ez másnap annyira nagyszerű volt...
Mit csinálok még...? Időnként verset olvasok, s közlök is most egyet, mert nagyon-nagyon megtetszett. Csak az a fontos, hogy ha olvassátok, akkor sietős, kicsit szaggatott hangon, hangosan olvassátok fel. Úgy sokkal hatásosabb. Vagy felolvesom én nektek, ti népes olvasóközönségem (Luca:D). Tehát következzék a mű, Lackfi János fordításában:
Jacques Prévert: A kétségbeesés ül egy padon
Egyik téren egy padon
Ott ül egy férfi megszólít mindenkit aki arra jár
Avítt szürke öltöny szemüveg
Ül a szája sarkán csenevész csikk fityeg
Megszólítja ki arra jár
Vagy épp csak int neki
Nem szabad odanézni
Nem szabad rá figyelni
Tovább kell menni
Úgy tenni mintha nem is látnánk
Úgy tenni mintha nem is hallanánk
Szaporán menni tovább
Ha odanézel
Ha odafigyelsz
Int neked és már többé senki
Vissza nem tart leülsz mellé legott
Ő rád pillant rád mosolyog
S már szenvedsz is borzalmasan
Az az ember meg mosolyog
Te is ugyanúgy mosolyogsz
Pontosan
Ha mosolyogsz még jobban szenvedsz
Borzalmasan
És ha szenvedsz mind jobban mosolyogsz
Mindig minduntalan.
És ott maradsz
Mozdulatlanul
Mosolyogsz a padon
Körötted gyerekek játszanak
Járnak-kelnek járókelők
Nyugalmasan
Madarak röppennek tovább
Egyik fáról
A másikra
S te ott maradsz
A padon
És már tudod tudod bizony
Nem játszol többé olyan
Boldogan mint a gyerekek
Tudod hogy többé sose mész tovább
Nyugalmasan
Mint a járókelők
És soha nem röppensz tovább
Fáról fára gondtalan
Mint azok a madarak.
(Az első mondat jobban tetszik, mint a második.)
Jó lett volna ezt a verset a Veresben még elszavalni valamikor. Most valahogy előbújt belőlem a szereplés, a másoknak megmutatás vágya. Aztán nyilván ez is tovatűnik majd. Addig viszont álmodom, színfalak mögé álmodom magam, ahol kész járszóház van, hogy a színen nem lévő színészek el tudják magukat foglalni, és egy volt osztálytársammal mezítláb táncolunk a hajópadlón és közben eltűnik a cipőm és a Lator fogadást rendez a Balatonparton, de úgy, hogy a vízen parkolókat alakít ki vízi járműveknek, növényekkel elválasztva, és szúrós-tüskés növényekkel van miatta tele a Balaton. Nagyon furcsa volt. Valamiért a cipőm eltűnése zavart a legjobban. Meg az érthetetlenség, hogy miért a szúrósakat telepítette ide. Idétlen.
Ma egyébként logikából korrepetáltam a koliban (igazságtáblázat ó szeretlek) és aztán nagyipalacsintáztam az egyik lánnyal - megbeszéltük, hogy nyáron kimegyünk egy hétre Franciaországban. Úgy legyen.
Érzelmi világomat illetően meg - ha már új év kezdődik és 2011 van és az évnek ez a szakasza a beszámolásé, - hát ilyen valahogy:
https://www.youtube.com/watch?v=D5wkLnpJkL8
Persze nem szó szerint:D Csak egyes részei. A cím például elég szemléletes.
