A politikai gondolkodás története című órámon, mely ebben a félévben az utolsó volt (s egyben a legjobb eddigi kurzusom), meglehetősen kábán vettem részt, mely több tényező összjátékának volt betudható. A horribilis "már öt zh-t írtam a héten és még lesz egy délután amire tegnap egyig és ma héttől tanultam, most viszont már WC papírral kell fújnom az orrom mert nincs nálam elég zsebkendő ilyen kriminális hatású megfázáshoz" érzése kezdett rajtam elhatalmasodni. Ezekről az ügyekről most nem is írnék többet, mert nem valami vidámak.

Ami viszont nagyon is vidám, az a hóesés. Azon gondolkodtam (ahelyett, hogy a rawls-i méltányosság és igazságosság kapcsolatát elemeztem volna - ami, így utólag, disznóság, mármint a kettő aznosítása), hogy vajon hány száz hópihe esik minden egyes pillanatban épp felfelé. Vagyis hogy hány nem esik hanem repül. Szerintem rengeteg. És ez az energiapazarlás egyszerűen remek.

És az is remek, hogy Arisztotelész így fogalmazott: "Szóval a törvény olyan, mint a gerjedelem nélküli tiszta ész".

Kedden vizsgázom a politikai gondolkodás történetéből.

https://www.youtube.com/watch?v=10Ego2KkD78&feature=player_embedded#!