Kiváló. Legalábbis az enyém. A gépteremben tanyázó három vadidegen és egy félismerős békésen versenyt duruzsol a légkondival. Ma is a Gellért-hegyen át jöttem suliba, és nem estem fenékre az extracsúszós, nedves falevéllel borított mészkőlépcsőkön. Fél óra alatt érek át a hegyen, friss levegő, kutyasétáltatók és csak elvétve néhány perverz. Ma viszont sikerült az összeset elkerülnöm.

Szóval remek a hangulatom, mondanám egy népszerű klasszikust idézve. Beszéltem ma szűk (azaz nukleáris) családom felével telefonon vagy élőben, voltam egy remek módszertani órán (és tényleg remek volt, pedig be se akartam menni), aláírtam egy világhírnévhez vezető plakátot, a büfében pont volt még a kedvenc szendvicsemből, és még az eső sem esik. (Még. Valószínűleg fog hamarosan, de készültem esernyővel.)

Tegnap éjjel mélyreható vizsgálatokat végeztem a 2001 szeptember 11-ei szervezett terroristatámadásról és ennek amerikai sajtóbeli vetületeiről. Iszonyú érdekes téma, holnap referálok róla angolul, már meg is van, hogy milyen koreográfiával fogom csinálni. Már látom egyébként, hogy ez lesz az a történelmi esemény, amire azt mondom majd öregkoromban, hogy ó, arra még emlékszem, gimnazista voltam és hazamentem délután, senki nem volt otthon, és amikor bekapcsoltam a TV-t, ezt láttam. Első éles világpolitikai emlékem.

No de most belevetem magam a tanulásba. Francia. Toqueville és Marx. Meg majd egy kis SPSS.

(Ja, tegnap elmentem naptárt venni, mert ugye ideje lesz a vizsgaidőpontokat felvésni valahova. Azon túlmenően, hogy pont nem volt megfelelő méretű és feébontású naptár a kismillió féle között, egészen sokkoló volt a boltban a dekoráció. Itt a karácsony, hiába, a sok csillámporral, hóemberrel, rénszarvassal, angyalkával és hasonlókkal, valamint masszív reggie karácsonyi zenével. Viccen kívül az volt az egyik szám szövege, hogy "if you want a reggie little Christmas"... Lehet, hogy ez volt az oka annak, hogy tökéletesen döntésképtelenné váltam. Ott álltam három naptárral a kezemben, ugyanaz a típus, más-más szín, dübörgött a zene és csak arra tudtam gondolni, hogy te jó ég, most majd egy évig ezt az egy naptárat fogom bámulni, jót kell választanom, jót kell választanom, de nem tudok te jó ég milyen hülyeség ezen problémázni mikor sokkal fontosabb döntéseket kell meghoznom meg ugye egzisztenciális problémák. Szóval végül megvettem az - utólag - legkevésbé vonzó verziót és hazamentem. Ott pedig Kopp Mária fogadott és a boldogság pszichpéógiájáról beszélt és hogy miért kell most férjhez menni és gyereket szülni. Ja.)

Most már tényleg ennyi. Voici quelques phrases et expressions relevées dans le document.

Bises,

Anna