I.
A napsütésben táncot jár a por,
A földön fekve hallgatom zenéjét.
Áll a tenyérre támaszt mindent, mit a kor
Fáradtsággal a fejbe tömött észként.
II.
Egyedül vagyok. Péntek éjfél,
Kinyitom az ablakot,
Nem volt már levegő és az ágyban
Csak firgek-forgok, nem tudok
Aludni, habár agyam fáradt,
A halántékom zsibbad, lüktet,
Ez az, mi gyakran elfog, hogyha
A sok ébrenlét éppen büntet.
Mégis valami izgatottság,
Ideges, zsongó ritmusok
Mennek fejemben, szívem verdes,
Hát kinyitom az ablakot,
Máskülönben megfulladok.
...
Ennek ellenére: https://www.youtube.com/watch?v=oVNBcEygJ5E&list=QL&playnext=1
