Váratlanul alakuló, de mozgalmas napoknak voltam tanúja az utóbbi időben. A váratlanság ténye kiterjedt találkozásokra például. Ugyebár van a kötelező adag ismerkedés, mely akár meg is feküdheti az ember gyomrát. Csapatépítés. Névtanulás. Ilyesmik. És van a soron kívüli. Ide tartozik például az az eset, amikor éjfélkor az ágyadban olvasol és egyszerre kopognak. De nem ám a bejárati ajtón, hanem a teraszajtón. Srác dörömböl. Helló szia bemutatkoznék, (névre nem emlékszem), kolis vagyok és... igazából nagyon szívesen beszélgetnék most veled de inkább... beengedsz? Mire én félreállok az ajtóból, ő keresztülvág a szobán és a másik ajtón távozik a folyosó felé.

A földszinti szobák örömei.

Amúgy ami tegnap volt még: Kata meglátogatása a Pinty utcában. Ez teljesen olyan volt, mint valami jutalomutazás. Az 59-es villamos útvolnala inkább tűnik valami kirándulócsoport számára tervezett úthoz mint BKV-s csodához, úgyhogy nem is olvastam, hanem csak nézelődtem. Kata sürgő-forgó háziasszonyként mutatkozott be, a felnőtt lét öles léptekkel közeledik.

Utána következett a kolis, közepesen jól megrendezett ismerkedős félután. Nem ám felvágásból, de néhány játék egy csöppet jobban is levezényelhető. Persze az is lehet, hogy nevelőtanárunk személye az, ami eléggé taszít ahhoz, hogy konstans kényelmetlenül érezzem magam az általa szervezett programokon. De szerencsére egy csomó kellemes csalódásban volt részem, ahol fény derült a látszat és a valóság közötti diszkrepanciára.

Este pedig Borfesztivál a Csobánkás csapattal a várban, Viritomi váratlan felbukkanása, Ghymes koncert, borozás, és fél 2-re rómaifürdői megérkezés.

És most irány a Balaton. Gólyatábor. Ideális idő. Éljen.