Ma elmerészkedtem egészen a Nettóig. Ez azt jelenti, hogy nagyjából ötszáz, sőt, talán hétszáz méternyire eltávolodtam a dormtól. Ilyen már egy hete nem fordult elő, kicsit elveszettnek is éreztem magam így a nagyvilágban. De azért nagyon izgalmas volt.
De most, szorgos infralámpázás után (tiszta piros a hátsó felem. Átmenetileg.) visszatérek az ágyba, és írok. A változatosság kedvéért. Valami nagyszerűt. És falrengetőt. Akkorát fog rengeni a fal a Brancacci kápolna The Tribute Money című freskójának vizuális elemzésétől, hogy mindjárt átjön Var meg Eugen megkérni, hogy vegyek vissza.
Hiába, ha valaki ennyire de ennyire hasít esszéírásban... (Miért nem lesz ez könnyebb, ahogy telik az idő?!)
