Ez a mai terv. Kaptam Zozitól valami fura kenőcsöt a derekamra, aminek hihetetlenül erős szaga van és ilyen bizsergős érzést kelt mindenhol, ahova kened. És most bekentem a hátam és az a bizonytalan érzésem van, hogy ebből valami jó, de valami rossz is kijöhet. Mintha valaki csöndben forralná a derekam...
Vagyis nincs igazán semmi, ami visszatarhatna az olvasástól... Elméletben. Leszámítva, hogy az elmúlt három napban két esszét írtam és csak a nyári semmittevő napokról tudok álmodozni. A szomorú az, hogy az első igazán semmittevő napom nagyjából július közepén lesz, és az pont egy hónap. És akkor is nagyjából négy napig. És aztán megint két és fél hétig semmi. De hát ilyen az élet. Milyen jó lesz öregkoromban visszaemlékezni a sok eseményre... (Bár kétlem, hogy az esszéírás valaha is kellemes élményként fog élni bennem.)
Szóval a mai program: Vasari, Edward Wilson, és talán energia-ügyek a felvételihez. Esetleg még egy kis Wilson keddre. Az a szép, amikor azért olvasol valamit, hogy ne kelljen valami mást olvasnod.
Az kell, hogy megint tudjak rendesen ülni.
