Borival és nem tudom, kivel sétáltunk a tenger melletti korzón, s egyszer csak egy férfi került a látókörünkbe, hátulról. Semmi mást nem viselt, egy szál alsónadrágnak látszó, hófehér, feszülős ruhadarabot, mintha a férfi fehérneműdivat kifutóról szökött volna meg (és tényleg olyan volt a teste, mintha oda tartozna, kérdezzetek meg bárkit a jelenlévők közül). És persze vannak ilyen túltengő egójú de a valósághoz kevéssé alkalmazkodó egyének mindenhol, főleg a tengerparton, de a fura tényező a már kevésbé szexi babakocsi volt, amit maga előtt tolt.
És ezzel a képpel, mely most, talán a nagy meleg hatására elém libegett, búcsúzom.
Már elő is vettem a jegyzeteim. Tényleg.
