Persze nem ez a legjelentősebb eseménye a hétvégének... De tény. Cristinával nagy elhatározásra jutottunk és áthúztuk az ágyneműnket, én pedig egy határozott mozdulattal lerántottam a kislámpát az ágy pereméről. A gyors és fájdalommentes halált részemről mély gyász követte, reménytelen elkeseredés, de Cristina bebizonyította, hogy mindenki pótolható és adott egy másik körtét.
Már egészen összebarátkoztunk. Ebből is látszik, hogy a kapcsolatok mennyire esetlegesek és a véletlen művei.
Most kérdezheti bárki, hogy akkor mi is volt tulajdonképpen a legjelentősebb esemény, ha ez nem... Lássuk csak. A szombat reggel kóválygással telt, ugyanis a napfény miatt, bármennyire is későn fekszik le az ember, egyszerűen muszáj felébredni. Brunch után Cristinával nagy egyetértésben visszahúzódtunk zugunkba és olvasni próbáltunk - mely próbálkozás elkerülhetetlen alvásba torkollott. Felváltva szunnyadtunk és olvastunk, délután pedig megajándékoztuk Annát a lányokkal. Ez nagyon vidám kis esemény igen jól sikerült, a végén röplabdáztunk a királylányos labdával a ragyogó napsütésben. (És utána egy nagyon vicces - de tényleg irgalmatlanul halálos vasorán vettünk részt a cafeteriában. Mintha mindenki szívott volna valamit...)
Este pedig szobatársas lélekelemzés volt. Cristinára néha rájön az ilyesmi, teljesen váratlanul, és elkezd beszélni. Tegnap ez három órán keresztül tartott, megtudtam, hogy szakított a barátjával, és ebből aztán nyilván elég hosszúra nyúló beszélgetés nőtt ki.
Ma pedig... Lássuk csak. Brunch, kereken másfél órán át ültünk és ettünk, ezzel is halogatva az elkerülhetetlen pillanatot, amikor neki kell ugrani az olvasnivalóknak. Aztán még egy halasztással értünk, mert Bori valami táncos felvételire készül és megkért, hogy nézzük meg a koreográfiát, amit visz. Meg is néztük és jól megszakértettük. Én, a hatalmas ténctudásommal és mindeféle ismereteimmel... Szegény, kontárokkal van körülvéve.
(Cristina skypeol spanyolul, és értettem, amit mondott! Egy egész gondolatfolyamot. Ez egyrészt büszkeséggel tölt el, másrészt kicsit zavaró. Mármint hogy megtört az a csendes duruzsoló, de jelentés nélküli hangfolyam, amit eddig hallgattam, és most már töredékek akadnak bele a fülembe.)
Szóval. A táncbemutató után kifeküdtünk a rétre Aliával, fürdőruha fel, és evolúció, ikonográfia, reneszánsz kerek templomok szerkezete.
Egyébként pedig két vitathatatlan jele a nyárnak: este tisztán lehet látni a bőrömön, milyen szabásó felső volt rajtam aznap (ez esetben fürdőruha. És igen, egy kicsit leégett a hátam. Észre se vettem a nagy intellektuális elmerültségben.) A másik pedig, hogy azonosítatlan kék foltok kezdenek megjelenni a lábamon. Ez egyszerre kicsit bosszantó (megtanulhatnék már úgy élni, hogy nem ütközöm össze mindenféle dolgokkal állandóan), de azért vicces.
Mondjuk a mai mezítlábas foci talán megmagyarázza majd a holnapi foltokat. Estem is párat. Tuvshin valami furcsa okból úgy ítélte meg, egyszerűbb lecselezni engem, ha a karom kapja el vagy leránt a fűbe. Sebaj. Egyszer majd visszakapja.
Az az érzésem, hogy a fenti iromány nem éppen kerek egész, s valószínűleg ráférne egy kis kerekítés, de nincs mivel. A hátam piros és rajta fekszem, ettől lesz még pirosabb. Menni fog a fürdőruhámhoz. Csak a hátam még nem elég csíkos.
Nos, lassan a bejegyzés végéhez értem. Holnap 10.45-kor kezdetét veszi a reneszánsz, tanácsos lesz előtte kialudnom magam.
