Az ám. Mákos guba illata árad belőlem, főleg a hajamból. Ami nem is olyan rossz, figyelembe véve a paprikáskrumpli tisztán felismerhető illataromáit a pulóveremben... Rég főztem már.
Tegnap egyébként a Spokból hazajövet puszta véletlenségből észrevettem, hogy lesz egy trombita-orgonakoncert az egyik közeli templomban, és gyors zuhany-átöltözés-kipakolás-bepakolás után már futottam is a villamoshoz. Ahol aztán várhattam hét percet, ugyanis kiderült, hogy a telefonomon az óra még többet siet, mint hittem és felesleges volt futni...
A koncert amúgy olyan... közepes volt, s bár nem értek annyira a zenéhez, gyanítom, hogy a trombitás nem állt a helyzet magaslatán szegény. Ráadásul olyan huzat volt abban a templomban, hogy még. Tisztára szétfagytam, és visszafelé már csak azért futottam a buszhoz, hogy bemelegedjek egy kicsit. Meg a szélben és sötétben még a legpolgáribb és legbarátságosabb környék is inkább távozásra késztet, mint elidőzésre.
Ma pedig... mi is történt? Ja, igen. Újabb rejtélyes okból nyugtalan álom és ébredés után Spok, mise (három klarinétos zenélt is iszonyúan-nagyon-nagyon-jó volt és meg akarok tanulni klarinétozni!), bolhapiac Alyával. Ugyanis lovaglócsizmát keresett, én pedig elkísértem. Bármilyen hihetetlennek tűnik, Alya soha nem volt még a Mauerparkban, de nagyon tetszett neki és mindketten egészen jól éreztük magunkat. Szokás szerint felesleges dolgok részemről, Alya megtalálta a csizmáját, még alkudtam is rá. És utána nagy lelkiismeretfurdalással irány haza, ugyanis észrevettem, hogy eljárt az idő és Boriékkal megbeszéltük, hogy együtt főzünk kettőtől a cafeteria fölött az international dinnerre. És én jelentősen elkéstem, Anna meg Timi meg nem jöttek, mert Timi barátai lekésték a gépüket és sürgősen buszjáratot kellett keresni nekik... Szóval a fent említett paprikás krumplit Alyával és Borival édes hármasban készítettük. Kiderült, hogy a mák oroszul is csak mák, és hogy Bori szokott néha a fazékban lévő krumplival beszélgetni... De ez, azt hiszem, többünkkel előfordult már.
A mai nap is lassan a végéhez jár és nem csináltam semmit. De tényleg. Hanyatt-homlok esszét kéne írnom és nem teszem, ehelyett bolondságokkal múlatom az időt. Ej-ej én. No mindegy. Nemsokára mehetek megmelegíteni a paprikás krumplit. (Iszonyú csípős lett egyébként. Bori Elizabeth-től kért kölcsön paprikát, és nem kóstolta meg, mennyire csíp. Helyette csak elkezdte szórni. Ennek meg is van ám az eredménye. De nem rossz, csak annyira nem vág az én ízlésembe.)
Ó, és zárásként még ennyit:
http://ffffound.com/image/8af1bede606b3fdad18db7c9d8a9137dbf4b1c71
Csak hogy a napi bölcsesség is meglegyen:D
